(Eyewitness News, Channel Five, Minneapolis-St. Paul)
Északi táj hó nélkül: mintha a fürdőszobában rányitnánk valakire…
A hó nem csak a megadás fehér lepedője,
melyet az élet vert serege tűz ki a hódító Jégherceg előtt,
de az azonosságtudat szilárdra taposott alapja is:
északi az, aki élni tud rajta,
aki a fagyott földön csikorgatja a motoros hóekék acélfogát…
A jó és rossz mindig helyhez és időhöz kötött,
nincs vérengzőbb gyilkos, mint a magából kifordult köznapi –
bízzam talán én is abban, hogy jön a hó s minden mocskot befed?
Késő takaró lenne ez az ötven éves, hazai hideglelésre.
Az én telemben Lear király bolyong egy hepehupás pusztaságon,
s valami érthetetlen, idegen nyelven üvölti,
fújj, szél, és karjában az új világ reménye,
a jószándékú, együgyű, kenderkötéllel megfojtott királylány.
