Zrínyi Miklós: Time and fame (Az idő és hörnév in English)

Az idő szárnyon jár,
Soha semmit nem vár,
És foly, mint erős folyás;

Visszá soha sem tér,
Mindent a' földre vér,
Mindeneken hatalmas;

Ő gazdagot, szegént
Öszveront egy szerint,
Nincs néki ellenállás.

Csak egy van, időtűl
S az ő erejétűl
Aki békével marad;

Nem fél kaszájátol,
Nem sebes szárnyátol,
Üdő rajta elolvad:

Az tündöklő hirnév,
Mely dicsősségre rév,
Az mindenkor megmarad.

*

Nem irom pennával,
Fekete téntával,
De szablyám élivel,
Ellenség vérivel,
Az én örök hiremet.

*

Befed ez a kék ég, ha nem fed koporsó,
Órám tisztességes csak légyen utolsó.
Akár farkas, akár emésszen meg holló:
Mindenütt felyül ég, a' föld lészen alsó.

Time goes his winged way,
For none will he delay,
But bears away like a flood;

Never will he return
But ruin and overturn,
Like an omnipotent god;

Pauper and miser loth,
He disregards them both:
By none may he be withstood.

But one survives the hour
Who lies beyond his power,
Whom he spares his fatal blow.

Time's shears no terrors bring,
He braves the hastening wing,
Time melts before him like snow:

One whose glittering name
Signals honour and fame
Will remain forever so.

*

Not with quill do I write,
Nor ink as black as night,
But with my sword's bright blade
In foe's blood is displayed
My imperishable fame.

*

This blue sky let shroud me though grave be ungraven
My last breath be honour and in the breach proven.
Though my flesh be consumed by wolf or by raven
Let earth be below me and all above, heaven.