This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Gergely Ágnes: Ajtófélfámon jel vagy

Portre of Gergely Ágnes

Ajtófélfámon jel vagy (Hungarian)

Apám emlékére

 

Nincsenek emlékeim,

és ha vannak sem őrzöm őket.

Sohasem koslatom a temetőket,

nem rendít meg a szerves kémia.

 

De néha, így november táján,

ha köd van és a nyirkos ablakok

mögött levegő után kapkodok

– testednek hollétéről mit se tudván –

a vegetatív emlékezés útján

fel-felszivárog egy mozdulatod.

 

Érzem, hogy hosszú, ideges ujjaid között

termosz forog és rossz konzervnyitó,

zsebkés és tátott szájú hátizsák,

meleg alsónemű és imakönyv,

s a súlytalan teher alatt a hátad

ropogva eszmél rá, hogy bírja még.

Érzem, hogy indulsz. Kilépsz, jól öltözött csavargó,

sohase mész, csak indulsz,

nevetve hátranézel, harmincnyolc évesen,

visszajövök, hamar, bólintod, mutatod

– másnap lett volna a születésnapod –

és vinnyogva, befelé sírsz, mint egy Mednyánszky-kép,

és integetsz – hogy integetsz!

 

Ajtófélfámon jel vagy: megtapadtál;

a Ferdinánd-híd, a tenyérnyi rács,

a lucskos út, a végelgyengülés, a fűzabálás

vak képzelés csak mind, elmeszülemény,

hiszen hazudtam, látni szoktalak,

a novemberi fojtó ég alatt

velem indulsz, lélegzel, könnyeid

az én torkomat szorítják, és én hagyom,

s ott fönn, ahol nincs keresnivalója,

az a szádból kiütött, vékonyka Memphis cigaretta

átégeti a bőrt egy csillagon.

 

1963



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://dokk.hu/versek/olvas.php?id=12118

minimap