Rába György: Alla morte del poeta (A költő halálára in Italian)
|
A költő halálára (Hungarian)Sz. L. emlékének
Fegyveredet te is leraktad, csontkeretes szemüveged. Ezt nem hittük volna rólad, értelem cinkosa, bátyánk.
Késeiddel héjakat hasogattál, s mutogatták szemérmetlen sárga belsejük. Írásaid kettészelt molekulák rendje, – szörnyű rend köszönti a várt végtelent.
Ki ad nekünk majd a lábadozó világról röntgenképeket?
Hegyes orrod vásznak embertelen nyugalmát, menekülésed tudásunk pályaudvari rendjét bontotta meg, – iratlan műveidben torkukban rekedt tanuvallomással hallgatnak költők, szerelem sáskái és motortalan repülőgép.
Őrségen, behúzott nyakkal a támadás jelszavát fülelve lézengtél felelőtlen civilek között. S ágyúk össztüze dördült…
Most, mikor fellebbezni mégy a nagy egyetem szikár gyönyörébe az ártatlant sújtó ítélet ellen, mi magunkra maradva kucorgunk a sarokban, álló falak között, de szabad ég alatt, mint akinek feje fölül légnyomás sodorta le a tetőt, s védtelenekre, eső tör ránk és téli fagy.
|
Alla morte del poeta (Italian)In ricordo di Sz. L.
Hai posato anche tu le armi gli occhiali con la montatura d’osso. Fratello, complice della ragione, questo di te non avremmo mai creduto.
Con il coltello avevi lacerato i gusci, mostrando spudoratamente i loro interni gialli. I tuoi scritti ordine delle molècule tagliati in due, - ordine spietato saluta l’infinito atteso.
Chi ci fornirà delle radiografie del mondo convalescente?
Tuo naso appuntito ha scomposto la calma del telo inumano, la tua fuga, l’ordine delle stazioni della nostra conoscenza, - nelle tue opere non scritte nella gola incastrata testimonianza tacciono i poeti, cavallette dell’amore aeroplani senza motore.
In guardia con collo ritratto gironzolavi tra civili irresponsabili orecchiando la parola d’ordine dell’attacco. E’ detonò la scarica dei cannoni…
Ora, che nel grande universo dello splendore adusto sei pronto a ricorrere in appello contro la condanna che colpì l’innocente, noi rimasti soli appollaiati nell’angolo tra le mura in piedi, ma sotto il cielo all’aperto, come se da sopra le nostre teste la pressione d’aria avesse spazzato via il tetto, e su di noi indifesi, pioggia e il gelo invernale incombe.
|
