This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kondor Béla: Liturgia (Istentisztelet in Italian)

Portre of Kondor Béla

Istentisztelet (Hungarian)

Géppuskaropogás; most hátrál az
isten hátulfelé; ottan bozótos.
Bozót, megvert facsemeték, hajlott és
szilánkos, szálas, vagy tört derékkal
füstgomolygás, jajviadal, hassal a sárban
sárral a szájban; keserű menedék a
méltó üldözöttnek, aki teremtve sóhajtó
vágyából lőn az a méltatlan, fájdalmas
sokszoros csirkefogó. Eldőlnek a halottak.

Most dőltek a hegyek; űr a helyükben
rögtön lett, az én erdősokaságom visszájára.
Tépett isteni gyökerek a hajlott mennybolt
felé fürge lábbal tipornak egyet-kettőt.
Azután megáll a film; régi körültekintés.

A vén nyár most készül álomba, s tünde
fényt bocsájt fiatal épületeinkre, majd
elrémült szívszorongásainkra is, úgy mosolyog.
Megenyhül izmaink tétova rettegése
szilárdul a borzasztó fáradozás tüneménye
a holnapot ismét birtokba vehetjük mára
érzékeinkkel és hiába, szép törekedésünkkel.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationK. B.

Liturgia (Italian)

Il fragore delle mitragliatrici, anche Dio si arretra,
all’indietro; là dove è lo sterpame.
Sterpaglia, arboscelli devastati, piegati e scheggiati,
ritti, o con la schiena spezzata
voluta di fumo, battaglia cruente, con il ventre nel
fango, fango nella bocca; riparo amaro per un
degno  braccato, indegno,  gramo eterno birbone,
che fu da un struggente desiderio generato.
Si abbattono i morti.

Or’ si son rovesciati i monti; ai loro posti si è creato
il vuoto, al rovescio del mio moltitudine dei boschi.
Le radici divine strappate, con i piedi lesti calpestano,
verso la volta del cielo piegato, sempre in avanti.
Poi, il film s’interrompe; tattica vecchia.

L’estate vecchia a dormir’ s’appresta, inonda
di luce sfuggente i nostri edifici giovani,
e i nostri batticuori terrorizzati, ma poi sorride.
S’allenta la titubante trepidazioe dei nostri muscoli,
si consolidano i sintomi della stanchezza tremenda,
Oggi possiam’ di nuovo appropriarci del domani, cn
i nostri sentimenti e le vanamente belle aspirazioni.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationC. I.

minimap