Petőcz András: La perdizione della tristezza (A szomorúság pusztulása in Italian)

Azt mondják, kevesen tudják,

mi is a Boldogság.

Nos, én sem tudhatom.

Csak azt látom, hogy azok,

akik nem én vagyok, azok

mind-mind boldogok körülöttem.

Talán csak a múlt, ami néha-néha

kicsinke boldogság-felhővel ugyan,

de megérinti az arcomat.

Talán csak a múlt, ami néha-néha

még elűzi belőlem a rosszkedvemet.

Majd ha a Bárány!

Ha a Bárány elsikoltja magát,

akkor elmúlik minden.

A szomorúság is meghal,

mindenekkel.

Sono in pochi, così dicono, coloro,

che sanno cos’è la Felicità.

Dunque, neppure io posso saperlo.

Vedo soltanto, che coloro,

che non sono io, coloro,

intorno a me son tutti felici.

Forse solo il passato, che sebbene,

con una minuta nuvola di felicità,

ma a volte, mi sfiora il viso.

Forse è solo il passato, che a volte,

mette in fuga il mio cattivo umore.

Me se un giorno l’Agnello!

Quando si sentirà lo strillo dell’Agnello,

allora passerà tutto.

Anche la tristezza muore,

insieme a tutto.