Ablakok
hallgatás
idegen ablakok
még mélyebb hallgatás
soha más
hallgatok
kivilágított vonatablakok
utánuk vérzik törik a sötét
városszéli végső ablakok
fénybe mártják vad fák üstökét
minden emlék elhallgatott
nagyon nehéz
a föld alatt
ezer millió ismeretlen halott
tenyészik szívós örök penész
húsz harminc ötven éves ablakok
nem rebbenő szeme visszanéz
mit akarsz
azt mondod még nehezebb
mindegy a görcsöt minek nevezed
mindenütt ott virraszt az arc
a végső rémületben ott van
éjjel nyitott szemedben lobban
ismert arc idegen ablakokban
végigvacog hűlő ereken
ami tartott még végleg elejtett
vinnyognak végük érző sejtek
ismert ablakban az arc idegen
1963
