Kisfaludy Sándor: Unglückliche Liebe 47. (A kesergő szerelem (47.) [Sok s nagy, a mit szenvedek én!] in German)

Sok s nagy, a mit szenvedek én!
  Az avúlt kín új kínt szül;
De mind ez ő érte lévén,
  Nincsen édesség nélkül.
S a sors bár mi szerencsével
  Kecsegtessen engemet,
Most nehezen cserélem el
  Édes kínos éltemet.
S ha már abban tellik kedve,
Hogy így éljek epekedve:
  Szilaj kedvét tölthetnem,
  Gyönyörüség szenvednem.

Gross und viel ist was ich dulde,
Ach, mein Kummer ist so schwer!
Doch ich trag' ihn für die Hulde,
Ist darum nicht freudenleer.
Lockte mit des Reichthums Fülle
Mich das Glück in seinen Arm,
Blieb mir dennoch fest der Wille:
Nie verliess ich meinen Harm.
Wenn darin sie Freude findet,
Dass in Gram mein Leben schwindet,
Gerne bieth' ich diese Brust
Ihres Quälens wilder Lust.