Weöres Sándor: Fra den indre uendelighet (A belső végtelenből in Norwegian)
|
A belső végtelenből (Hungarian)A belső végtelenből néhanap még kitekintek arcomon keresztül: felhőt látok, vagy csillag fénye rezdül. Romlik szemem, már ez is elmarad, a külvilág rám-zárja kapumat s ott maradok, hol nincsen föld, csak ég; nincs esemény meg tünemény varázsa, se felszín, látszat, habzó semmiség, csak a valóság békés ragyogása, mérettelen, számtalan, névtelen, vágytalan, változatlan szerelem.
Kapumnál a lázas világ megáll: „Őrült! Önző! Áruló!” – kiabál. Várjatok, pékműhely van odabenn, majd táplál még most forró kenyerem."
|
Fra den indre uendelighet (Norwegian)Jeg kikker ennå ut gjennom mitt ansikt fra dette Jegs uendelige indre: Jeg ser en sky og stjernelys som skjelver. Men snart blir mine øynes lys fordunklet, og verden blir stengt ute ved min port. Mitt Jeg har ingen jord, men bare himmel. Der finnes ingen trolske fenomener, og intet gjenskinn, ingen bagateller, men bare fredens virkelige glans, en navnløs, uforanderlig substans, en kjærlighet befridd for alt begjær.
Febrilsk har verden stanset ved min port. Den roper: «Dåre! Egoist! Forræder!» Vent litt, jeg har en bakerovn her inne. Dens varme brød skal engang mette dere.
|
