This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sebestyén Péter: Prima elegie din Bornholm (Első bornholmi elégia in Romanian)

Portre of Sebestyén Péter
Portre of P. Tóth Irén

Back to the translator

Első bornholmi elégia (Hungarian)

Kísértet-helyőrség ez itt. Valami ébren tartja e sarkát a földnek.
Aludni-vágyva egy szörny-képzelet figyel - -
Elevenné mozdul az árny; egy vénséges emlékezet.
Látta már: romokban a dán délután; nem hord hajnali színt se
nap se éj - -

Sziklaszirt őrzi önmagát. Az itt-születettek máshová vitték
sorsukat; nem tértek vissza a sárkányhajókat ácsolók. Nekik
hódolt Lloegyr s a messzi Thule. Csillagos távolság őrzi még
csontjaik; hisz roppant görbület a Föld. Ismerős égbolt nem
láthatja Vinland partjait.
Kelták, szászok, Claudius katonái - - Ők jelennek itt,
mint nyugaton, egy más kastélyban a sosemvolt-király, aki
elveszi Fortinbras álmát -- hogy meg ne haljon, ha aludni tér.

A sírokon hallgatnak a rúnák. Betűzhetetlen titkok a Körkörös
Templomokban; rejtve még a pogányok szép hite.
Itt egyetlen kereszt sem ismer Jeruzsálemet - - Elfed és bújtat,
ha úgy akarod.
Hammershus óriás terei -- mintha az anyag se rombolhatná
önmagát -- kezdték az időt. Álom-szigetet őriznek; arctalan
s nem tudva feltámadást. Sóvárog a csönd a mára elfeledett
feledésre.

Fölfedve a kristály-végtelent, szólnak a sziklák.
„- Mérhetőre nem lelsz, ifjú ember. Számíthatsz akárhány
jégkorszakot: három milliárd év, nekünk ezt jelenti a Semmi.
Hétszer láttuk fordulni galaktikánk. Azért most végy papírt
és írj. Tudjuk: bekötött önmagába, mint mind a világ műveit,
téged is az idő. Ülj le ránk; hallgass a holtakra, kik tollad
vezetik. Ne félj: örökre káprázat vigyáz.
Még megszólítunk: az éj, a fű, a kő."
 



Uploaded byP. Tóth Irén
Source of the quotationszerző

Prima elegie din Bornholm (Romanian)

Aici e garnizoană de fantome. Ceva ține treaz acest colț al pământului.
O imaginație-monstru privește, așteptând somnul - -
Umbra devine vie; o amintire străveche.
Știe: după-masa daneză e în ruine; nu cunoaște culoarea zorilor
nici ziua, nici noaptea - -

Stânca se păzește. Cei născuți aici și-au dus în altă-parte
destinul; nu s-au mai întors tâmplarii vaselor-dragon. Lor se
închină Lloegyr și depărtata Thule. Depărtare stelară le păzește
oasele; căci Pământu-i o curbură uriașă. Cer cunoscut nu
poate vedea țărmul Vinland-ului.
Celți, sași, oștenii lui Claudiu - - Ei apar aici
ca în vest, într-un alt castel regele nefost, care
duce visul lui Fortinbras - să nu moară în timp ce doarme.

Tac runele pe morminte. În Bisericile Circulare
secrete nedestăinuite; credința necredincioșilor încă-i ascunsă.
Aici nici o cruce nu cunoaște Ierusalimul - - Te acoperă
și te ascunde, dacă vrei.
Terenurile uriașe din Hammershus - parcă materia nu s-ar putea
autodistruge - - știrbiră timpul. Păzesc insulă de vis; fără chip,
neștiind de înviere. Liniștea râvnește după uitarea
uitată.

Descoperind infinitul de cristal, stâncile vorbesc.
”- Nu găsești nimic măsurabil, tinere. Poți număra
oricâte ere glaciare: Pentru noi, nimicul înseamnă trei miliarde de ani.
Văzusem galaxia noastră rotindu-se de șapte ori. Și-acum ia o hârtie
și scrie. Știm că timpul te-a legat, cum legase toate operele
lumii. Așează-te pe noi;  ascultă morții, care-ți conduc
stiloul. Nu-ți fie frică: iluziile te păzesc mereu.
Îți  mai vorbim: noaptea, iarba, stânca.”
 



Uploaded byP. Tóth Irén
Source of the quotationsaját

Related videos


minimap