This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sebestyén Péter: La terza elegia di Bornholm (Harmadik bornholmi elégia in Italian)

Portre of Sebestyén Péter

Harmadik bornholmi elégia (Hungarian)

„Láttunk már téged itt bolyongani; ösvényről-ösvényre kóborol
kíváncsiságod. Mintha bele akarnád rágni magad a sziklákba és
a földbe (ami miatt kinyilvánítottátok, hogy lakhatók vagyunk.)
Nem igazán fontos: ember, masztodon, a legelső partra kúszó
kétéltű; ez egyremegy. Bámultunk mi már más csillagtekét, mint
ami most tündököl.

Ismerünk tehát. Megjelentünk az Álomban; legalábbis te hiszel
ebben. Mondjuk, hogy ez kötelez minket; mindazonáltal kevéssé
bizonyos, hogy hasznodra lehetünk. Sokáig hittük: amit belőlünk
raktok, súgva megtaníthat a hallgatag figyelemre, túl az emberin.
Csakhogy: minden generációtok, amit számbavehettek, nekünk a
pillanatnál is kevesebb; nem tudunk e létezésbe nyúlni. Fedeletek
avagy sírotok lehetünk - -

A holtak szava kering bennünk; talán ez az, ami téged elhozott ide
s majdan végleg elűz.

A kő nektek mindig kemény vagy túl puha; szórakoztató, hogy
képesek vagytok porrá zúzni minket. Ilyenkor úgy látjuk: munkátok
– valamiképpen – boldogabbá tesz titeket; ha így van, így legyen.

Ne feledjétek: ami hatalmatokban áll, úgy veszik emlékezetünkbe,
mint az emberiben az azelőtt, mikor a föld kietlen és puszta vala.
Nem volt semmi, csak a mi figyelmünk. Válaszolni neked is csak
így tudunk: lassú változatokban, hasonlataidban, amiket közrefog
– mint e szigetet – az állandó Tenger; mi éreztük első hullámait.

Akármi áll előtted, se félteni, se gátolni nem fogunk. Nem jobb és
nem rosszabb semmi; hidd el, az Életet megnevezni több minden
csodánál. Szétnyílnak a visszhangok: ez is a tiéd. Meghökkentő,
mekkora bennetek az álom; repültök; hatalmas útnak gondoljátok
a jövendőt. Ezért oly iszonyú a sorsotokra vert idő. Ott van ez is
látomásaidban: érezzük és látjuk, mikor rajtunk elheversz.

Akár irigyelhetnénk is képzeletedért, vagy azért: úgy fogadod a
Sorsot, mintha nem volna. Előttünk viszont ott állnak a teremtésbe
már belefáradt és a még meg-nem-formált univerzumok, amik majd
– egyszer – megint mi leszünk.Végül, mint mindent, körülérnek az
Eredet lélegzetvételei; egymásba-fordulnak távolságaink.

Elengedni így az Élőket: a halhatatlanság talán ez. Mielőtt még
bekövetkezik a Vég, számtalanszor megérintjük egymást.
Másként és ugyanúgy.”



Uploaded byP. T.
Source of the quotationSzerző

La terza elegia di Bornholm (Italian)

Ti abbiamo veduto già a peregrinare qua, la tua
curiosità vaga da cespuglio a cespuglio.
Come se volessi penetrare la roccia e la terra
(è per questo che ci avete dichiarato abitabile).
In fondo non ha importanza: l'uomo, un mastodonte o il
primo anfibio che strisciò sulla terra; fa lo stesso.
Abbiamo ammirato già altre stelle, oltre a questa che
brilla adesso.

Perciò ti conosciamo. Ci siamo apparsi nel Sonno,
quantomeno tu ci credi in questo. Diciamo, questo
ci obbliga; tuttavia è poco probabile che possiamo
esserti  d'aiuto. Abbiamo creduto a lungo: quel che
di noi ergerete, sussurrando vi può insegnare
all'attenzione silente, oltre l'umano.
Solo che ogni vostra generazione che potete enumerare,
per noi è meno di un momento; in quest'esistenza noi
non possiamo interferire.
Possiamo esservi di riparo o la vostra tomba - -

Dentro di noi la parola dei morti ronza; forse, è questo
che ti ha portato fin qui e infine ti farà espellere.

Per voi la pietra è sempre dura o troppo morbida;
è divertente che siete in grado di polverizzarci.
Lo avvertiamo: il vostro lavoro - in qualche modo - vi
rende più felici; se è cosi, che sia cosi.

Non dimenticate: quel che è in vostro potere, si perde
nella nostra memoria cosi, come in  quello degli uomini
l'addietro, quando la Terra era desolata e spoglia.
Non esisteva altro, oltre la nostra vigilanza. Anche a te,
sappiamo rispondere solo cosi: in cambiamenti lenti,
nelle tue similitudini, che vengono circondati
- come un'isola - dal Mare immutabile; noi abbiamo
percepito le sue prime onde.

Qualsiasi cosa ti attenda, noi non saremo in ansia,
né ti ostacoleremo .Credici niente è meglio o peggio;
identificare la Vita è più di un miracolo.
Le eco si spalancheranno: anche queste appartengono a te.
E' stupefacente, quanto grande è il vostro sogno; volate,
credete che il futuro sia una via immensa.
E per questo che è cosi tremendo, il tempo imposto al
vostro destino. E' presente nelle tue visioni, lo vediamo
e lo percepiamo, quando giaci su di noi.

Potessimo anche invidiarti per queste tue visioni,
o perché accetti il Destino come se non ci fosse.
Invece, davanti a noi sostano gli Universi già stanchi
ma ancora non formati, quelli che - un giorno -
saremo di nuovo noi. Infine, come tutto, ci circonderanno
i respiri della Genesi, si compenetreranno le nostre
distanze.

Lasciar' andar cosi i vivi: forse, l'immortalità è questa.
Prima che giunga la fine, ci toccheremo un'infinità di volte.
Diversamente e allo stesso modo.
 



Uploaded byP. T.
Source of the quotationCikos Ibolja

Related videos


minimap