This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Sebestyén Péter: Il canto notturno del martire (A mártír éji dala in Italian)

Portre of Sebestyén Péter

A mártír éji dala (Hungarian)

„Sikerült”, súgja diadalmasan és visszahúzza a bugyiját. A fénymásoló csöndesen kattog és lajstromozza minden tévedésemet. Ez a szerelem, a csatakos alkony odakinn, a pásztoróra idebenn. A kiégett fénycső a kismillió félrekúrást megért asztal fölött. Légy mászik a tapétán, halkan nevet. „Elválsz?” Felfoghatatlanul rövid az élet. Ha és amíg leérek a portáig, megőszülök. Otthagyom, mint bőröndöt a hotelszobában. Vagy mint a taxiban, ahol először. A konferencia után, New Yorkban, meghatározhatatlan számú félrenyelt mondat után. Van, hogy Isten sem akar tudni az egészről, van, hogy a káprázó felismerések sem vonatkoznak semmire. Résnyire nyílik az ajtó, szellemek csukják-tárják, tudják, hogy tudom.
Lemondom az ebédemet. Lemondom életem összes megbeszélését három példányban, amiből egy sem illet meg senkit. Szignálom azt is, amit nem lehet aláírásunkkal igazolni. Mire vége, lefő a kávé. Összecsomagolok, bedobozolom magam egy pillantás zárványába, amiben egy azonosítatlan személy csal és hazardírozik. Csak a fogaknak csikorgatása, az hallik, a töltőtoll túlvilági sercegése, s a belátható terekben egy végleges hatályú eső.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationS. P.

Il canto notturno del martire (Italian)

“C’è l’ho fatta”, mi sussura trionfalmente e si tira su le mutandine. La fotocopiatrice ticchetta silenziosamente e registra tutti miei fallimenti. Questo è l’amore, fuori il crepuscolo limaccioso, qui dentro, l’ora del piacere. Il tubo del neon spento ha assistito a un sacco di amplessi mal riusciti sul tavolo. Sulla carta da parati una mosca sta camminando, ride somessamente. “Divorzierai?” La vita è incomprensibilmente corta. E se, finché raggiungo la portineria mi sarò incanutito. La lascio, come una valigia in una camera d’albergo. O come in tassi, dove la prima volta. A New York, dopo la conferenza, dopo una infinità di frasi farfugliate. A volte, neanche Dio vuol prendere in considerazione, le cose, a volte anche l’abbagliante rivelazione, non ha nessuna attinenza con tutto ciò. La porta si socchiude, son i fantasmi che l’aprono e la chiudono, sanno che lo so anch’io.
Disdico il mio pranzo. In tre copie disdico tutti coloqui di cui neanche uno attiene a qualcuno. Segno perfino quello, che non si può avvalorare con una firma nostra. Per quando finalmente il caffè è pronto. Faccio i bagagli, mi incartono dentro l’intercluso di uno sguardo, in cui una persona non identificabile bara e gioca d’azzardo. Si sente solo il digrignare dei denti, il grattare della penna ultraterrena, e nelle distanze visibili, una pioggia di validità definitiva.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationC. I.

minimap