Sebestyén Péter: človek uniká, von (az ember szivárog, kifelé in Slovak)

Pintér Tibornak

az ember szivárog, kifelé
a koponya hátsó falán
egy cserbenhagyásos gázolás helyszínéről
a paranoid alfahímek suhanó eleganciájával
a gyónás utálatos kegyelmében
a test kivérzett rebelliójából

- először a nők és a gyerekek -

hallgassátok az igazság trónbeszédét
a bölcsesség hullakékben fürdő hirdetményeit
a fölszaggatott agykéreg józan bordalait
a hamiskártyás motyogását: ego te absolvo[1]

ez az év április
március, május és bukolika nélkül
a lefegyverzett katonákon röhögő tömeg nélkül
szakáll és haj és testszőrzet nélkül
az állati vadság kék tetoválásai nélkül
szirének és könyvelők kék álmai nélkül
a tűzbe vetett anyakönyvek kék tintája nélkül
hang nélkül,
amibe – végül – belesüketülünk.

Tiborovi Pintérovi

človek uniká, von
cez zadnú stenu lebky
z miesta opustenej dopravnej nehody
prefŕkajúcou upravenosťou paranoidných alfa samcov
v milosti protivnej spovede
z vykrvácanej vzbury tela

- najprv ženy a deti -

počúvajte pravdu vládcovskej reči
edikty kúpajúce sa v mŕtvolne modrej múdrosti
triezve pijanské piesne mozgovej kôry
mumlanie falošného kartára: ego te absolvo[1]

tento rok apríl
marec, máj a bez bukoliky
bez masy rehotajúcej sa nad odzbrojenými vojakmi
bez brady a vlasov a bez ochlpenia
bez modrých tetovaní zvieracej divosti
bez modrých snov morských panien
bez modrého atramentu matrík, vrhnutých do ohňa
bez hlasu,
v ktorom – napokon – ohluchneme.