Sebestyén Péter: Haikuk egy régi relativitásból

Nincsen nyár. Erdők

vetkőznek lombjukig. Tél

van, negatívban.

Beleragadni

anyám méhébe; ezt nem

álmodom többé.

Kőhajításnyi,

ennyi vagy. Kiterjedés,

innen a mezsgyén.

Visszatekerve

az Időt: se én, se Ő

nem vénültünk meg.

Sokadjára se

értek semmit. Kolumbusz

tojásán kotlik.

Számtalan percet

töltök fejenállva. Ez

szükséges és jó.

Búcsúban lőttem,

mindet elhajigáltam.

A Gyűrűk Ura.

Nyakig a földbe

áshatod magad. Szűk lesz

és érdektelen.

A vízfodor, míg

a partig jut. Különben:

egy életen át.