This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Garai Gábor: Zvezda je iznad tebe (Fölötted egy csillag in Serbian)

Portre of Garai Gábor

Fölötted egy csillag (Hungarian)

Mert nem egyszerre járja át
a boldogság a testet:
előbb csak a tekinteted
száll a tárgyakra vissza,
s derengő emlékeidet
kezded megint szeretni.
Aztán a puszta levegőt
zamatosabbnak érzed,
s hosszan, türelmesen figyelsz
mások nehéz szavára;
utóbb, ha egymagad vagy is,
nemcsak magadra gondolsz,
s rövidülnek bár napjaid -
a jövővel beszélgetsz.
S lassan otthon érzed magad
szerveid vadonában,
felejted beteg csontjaid -
életed végtelenség.
Megállsz a földön, rengeted -
nem fordul ki alólad;
és egy jószóra fölrepülsz
a villogó egekbe.

Pedig nem történt semmi más,
csak a rend helyrezökkent:
kerengtél árván, céltalan
a gomolygó sötétben,
s fölötted egy csillag kigyúlt -
nyíló arany pupilla -,
beragyogta a létezés
megtestesült csodáit;
lombokból lugast kerített
a füstös városoknak,
kicsalt egy röppenő mosolyt
a csüggedt emberekből;
elhívta tévelygő szived
az úttalan utakról,
testvéreire mutatott
a vad testvértelennek;
s mert másban lelsz magadra csak
- értette ő a titkod -,
most benned él, s te benne élsz,
egybe-szőtt csillag-ábra;
s tudod, már többé nem hagy el
tündöklő tisztasága.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttps://hycry.wordpress.com

Zvezda je iznad tebe (Serbian)

Jer razdraganost ne
odjedanput osvaja telo:
najpre na predmete samo
ti se pogled vraća,
i tvoje izbledele uspomene
ponovo počinješ voleti.
Pa i sam vazduh
ti se čini svojstvenijim,
i teške reči drugih
dugo, strpljivo pratiš;
kasnije, čak i ako si sam,
ne samo na sebe misliš,
i makar ti se dani skraćuju –
sa budućnostom razgovaraš.
I i džungli tvojih organa
polako kod kuće se osećas,
svoje bolne kosti zaboravljaš –
život ti je beskraj.
Zastaneš na zemlji, potreseš –
neće se izvrnuti;
i na jednu lepu reč
u sevajuće nebesa poletiš.
 
A ništa drugo se nije desilo
samo red se uspostavilo:
u gomilastom mraku
besciljno, samotno si lutao
i iznad tebe jedna zvezda se upalila –
zlatna zenica koja se otvara –,
obasjala otelovljena
čuda bitisanja;
zadimljenim gradovima
iz krošnji senicu pravila,
iz klonulih
prolazan osmeh mamila;
sa neprohodnih cesta
tvoje zabludelo srce odvukla,
divljacima bez braća
braća pokazala;
i jer sebe samo u drugima pronalaziš
– tvoju tajnu je shvatila –,
sad u tebi živi i ti u njoj živiš,
ujedno tkana slika zvezda;
i znaš, više te neće napustiti
sjajna čistota njena.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp: feherilles.blogspot.com

minimap