Jász Attila: L'eventuale (Az esetleges in Italian)

Szalkai-féle változat

Valami örök motívum pillanatnyivá tiprása,

visszahelyezése az időtlen mélységébe,

és azon nyomban felengedése onnan,

ahogy a jég olvad, majd a mozdulat

mozdíthatatlanná finomítása lesz a cél,

a látható dolgok elsimítása és simogatása,

bíztatása, legyen merszük hangosan is énekelni,

a fénnyel kevert homoknak és fűrészpornak,

újra és újra eljátszani a világ felépülését,

amit az idővel meg kell majd kicsit csiszolgatni,

felsérteni a megszokott felületet,

hogy az esetleges, ám esendően lecsupaszított,

nőies lényeg,

egy pillanatra legalább, láthatóvá váljon,

a mindennapi, anyag általi megváltódásra

készen álljon.

Szalkai - versione

Il conculcaménto di qualche motivo eterno, dentro

un attimo,

il suo riposizionamento nella profondità senza tempo,

e di là, il suo rilasciamento sull’istante,

come quando si scioglie la neve, poi l’obiettivo sarà

l’affinazione del movimento in immobile,

l’appianamento e accarezzamento delle cose visibili,

il loro incitamento, che abbiano il coraggio di cantare

anche a voce alta,

interpretare più e più volte la ricostruzione del

mondo, alla sabbia e alla segatura, con la luce mista,

che col tempo bisognerà levigare,

abradere la superficie consueta,

che l’eventuale , ma fragile denudata essenza

femminile,

magari per un istante diventi visibile,

che sia pronta per l’ordinaria redenzione tramite

il materiale.