Szabó Lőrinc: Tout pour rien (Semmiért egészen in French)

Hogy rettenetes, elhiszem,

de igy igaz.

Ha szeretsz, életed legyen

öngyilkosság, vagy majdnem az.

Mit bánom én, hogy a modernek

vagy a törvény mit követelnek,

bent maga ura, aki rab

volt odakint,

és nem tudok örülni csak

a magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, mig magadé vagy:

még nem szeretsz.

Mig cserébe a magadénak

szeretnél, teher is lehetsz.

Alku, ha szent is, alku: nékem

más kell már: Semmiért Egészen!

Két önzés titkos párbaja

minden egyéb,

én többet kérek:azt, hogy a

sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg

s fáradt vagyok,

kivánlak igy is,meglehet,

de a hitem rég elhagyott.

Hogy minden irtózó gyanakvást

elcsittithass, már nem tudok mást:

Mutasd meg a teljes alázat

és áldozat

örömét, és hogy a világnak

kedvemért ellentéte vagy.

Mert mig kell csak egy árva perc,

külön,neked,

mig magadra gondolni mersz,

mig sajnálod az életed,

mig nem vagy, mint egy tárgy, olyan

halott és akarattalan:

addig nem vagy a többieknél

se jobb, se több,

addig idegen is lehetnél,

addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak

még jó lehet,

törvényen kivül, mint az állat,

olyan légy, hogy szeresselek.

Mint lámpa, ha lecsavarom,

ne élj, mikor nem akarom,

ne szólj, ne sirj, e bonthatatlan

börtönt ne lásd,

ésén majd elvégzem magamban,

hogy zsarnokságom megbocsásd.

C'est affreux, mais qu'y puis-je, moi?

Si tu décides

De m'aimer – c'est ainsi – tu dois

Exister comme on se suicide.

Peu m'importent les lois, les gens

Qui veulent être de leur temps!

Quand rentre en son âme l'esclave,

Il en est roi.

Mon bonheur à moi, seules savent

Le définir mes propres lois.

Tu ne m'appartiens ni ne m'aimes,

Si tu es Toi!

Tant qu'en échange de toi-même

Tu me veux, je subis ton poids.

Même sacré, contrat oblige!

Moi c'est tout pour rien que j'exige!

Le reste est un duel ténébreux

Entre égoïsmes.

Dans le cours de mon sort, je veux

Que tu ne soies qu'un mécanisme.

J'ai peur de tous et je suis las,

Malade, exsangue.

Oh! mon désir est toujours là!

C'est plutôt la foi qui me manque.

Pour qu'en moi ne subsiste aucun

Soupçon hideux, un seul moyen:

Sois ma servante (et davantage:

Humilie-toi!)

Mais heureuse de ton servage

Et de fuir le monde pour moi.

Tant que tu prétends à ta guise

Vivre un instant,

Penser à toi, être reprise

Par ton existence d'avant,

Tant que tu n'es pas une chose

Morte et sans pouvoir sur les causes,

Tu es femme dans le troupeau:

Tu pourrais être

Une étrangère, et de ma peau

Et de mon cœur ne rien connaitre.

D'un prochain gardé par la loi

Qui le concède,

Que faire? Je veux que tu sois

Hors la loi, bête qu'on possède,

Lampe qu'on règle… A mon gré, meurs!

Je veux que tu n'aies mots ni pleurs,

Et ce cachot qui t'emprisonne,

Que tu l'oublies.

Je ferai que tu me pardonnes

Sois-en sûre, ma tyrannie.