Szabó Lőrinc: Entirely And For Nothing (Semmiért egészen in English)

Hogy rettenetes, elhiszem,

de igy igaz.

Ha szeretsz, életed legyen

öngyilkosság, vagy majdnem az.

Mit bánom én, hogy a modernek

vagy a törvény mit követelnek,

bent maga ura, aki rab

volt odakint,

és nem tudok örülni csak

a magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, mig magadé vagy:

még nem szeretsz.

Mig cserébe a magadénak

szeretnél, teher is lehetsz.

Alku, ha szent is, alku: nékem

más kell már: Semmiért Egészen!

Két önzés titkos párbaja

minden egyéb,

én többet kérek:azt, hogy a

sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg

s fáradt vagyok,

kivánlak igy is,meglehet,

de a hitem rég elhagyott.

Hogy minden irtózó gyanakvást

elcsittithass, már nem tudok mást:

Mutasd meg a teljes alázat

és áldozat

örömét, és hogy a világnak

kedvemért ellentéte vagy.

Mert mig kell csak egy árva perc,

külön,neked,

mig magadra gondolni mersz,

mig sajnálod az életed,

mig nem vagy, mint egy tárgy, olyan

halott és akarattalan:

addig nem vagy a többieknél

se jobb, se több,

addig idegen is lehetnél,

addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak

még jó lehet,

törvényen kivül, mint az állat,

olyan légy, hogy szeresselek.

Mint lámpa, ha lecsavarom,

ne élj, mikor nem akarom,

ne szólj, ne sirj, e bonthatatlan

börtönt ne lásd,

ésén majd elvégzem magamban,

hogy zsarnokságom megbocsásd.

It’s terrible, I do believe,

but it’s so.

If you love, your life should be

a suicide, almost.

I couldn’t care less what modern people

or the law may demand from me,

those servants outside are all

their masters inside,

and only according to laws of my own

can I have joy and delight.

You aren’t mine if you’re still yours:

you don’t yet love me.

As long as in return you want me to be yours,

a burden you might as well be.

A bargain, even if sacred, is a bargain: I do need

something different now: Entirely and for Nothing!

Everything else is but a war

of two selfish egos fought secretly,

I’m asking for more:

be part of my fate indelibly.

I’m afraid of everyone, I’m sick

and exhausted,

I’m longing for you even so, maybe,

but it’s so long since my faith abandoned me.

To smooth away all ghastly suspicion

I can merely ask you so:

Show me the joy of complete submission

and self-denial,

and that for my sake alone you can

stand up against the whole universe.

Because as long as you want a single moment

alone and just for yourself,

as long as you dare to think of your own self,

as long as you want your life to be spared,

as long as you aren’t like an object

lacking driving force, lifeless:

you aren’t any better or more

than all the others,

a stranger you might be called,

we’ll never be lovers.

Someone protected by law may though

pass for a friend,

be like an animal, beyond law,

be like it, and I’ll love you then.

Like a lamp suddenly turned off,

don’t live when it’s what I want,

don’t talk, don’t cry, don’t realize

this solid prison,

and within myself I’ll get it right

that you can forgive: I’m a tyrant.