A részeg kalmár (Hungarian)
A ködben két banya szidott egy részegest. S a köd fölött lassan haladt egy szép szekér. S vitt két bohó parasztot: egy vaskos legényt, S mellette ült a nyájas holdvilága...
Kezdetben vélem akkor láthatatlanúl Civódtak démonok, de később megsürűdve Mind kivált a légből és testetlen ütlegekkel Ütni kezdtek engemet és szidtak is:
Az egyik répát hámozott s haját felém hajítá. A másik egy kerek toronyból sandított reám, S amíg sok rémeset hadart, mit rég tudok, Oly testrészét mutatta, mely már ki sem mondható:
"Jaj, földdel van teli a holtak szája! S kik ettek Szilveszterkor májat és diót, És puttonyból kik ettek szép gyümölcsöket: A lelkük vízfenéken alszik mint a hal."
"Hegyes sipkám volt egykoron s kalmár valék, De vastag lábaim mártottam hajdanába' hóba, S meghűltem részegen Szilveszter éjjelén... Rég megdögölt, ki látta szégyenem."
Bárhogy futottam is, még soká üldözött, S hogy miket súgott, én már nem emlékszem. "Ej, ej, te selyma, adj e híradásért némi pénzt, Avagy szagolj meg engemet, ha jó az orrod!"... Ez volt bucsúja. És beszítta őt a föld. És megitták a részeg, éji fellegek. |
Il mercante ubriaco (Italian)
Nella nebbia due megere rampognavano un ubriaco. Sopra la nebbia una bella carozza avvanzava piano. Portava due contadini buffi: un giovanotto corpulento, Vicino a lui, il suo affabile chiaro di luna stava seduto... In principio i demoni battibeccavano con me in modo Invisibile, ma più tardi si son addensati, tutti si son Distaccati dall’aria e con bastonate incorporee Cominciarono a picchiarmi e anche a rampognarmi. Uno sbuciava la rapa gettando verso di me la buccia. L’altro mi sbirciava da una torre rotonda, E mentre blatterava cose orribili, che so da tempo, Mostrava la parte del suo corpo, che è indicibile: „Ahi, la bocca dei morti è pien’ di terra! E coloro, che a San Silvestro mangiarono fegato e noce, E coloro, che dalla gerla, mangiarono dei frutti belli: La loro anima dorme in fondo all’acqua, come il pesce.” „Ero mercante un tempo e portavo beretto appuntito, A quei tempi le mie gambe grosse immergevo nella neve, Nella notte di San Silvestro, ubriaco, mi son raffreddato... Tutti crepati, coloro che avevano visto il mio disonore.” In qualunque modo corressi, mi inseguiva a lungo ancora, Ma tutto quel che mi sussurrava, non mi rammento più. “Oi, oi, furbacchione, dammi qualche soldo per questa Notizia, o puoi anche odorarmi se hai il naso buono…” Questo è stato il suo addio. La terra l’aveva assorbito. Le nuvole notturni ubriachi lo avevano inghiottito.
|