This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Radnóti Miklós: Oda nedoumice (Tétova óda in Serbian)

Portre of Radnóti Miklós

Tétova óda (Hungarian)

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal hűs tenyeredben.

 
1943. május 26.



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://mek.niif.hu

Oda nedoumice (Serbian)

Odavno se spremam ispričati tebi
skrivena sazvežđa moje ljubavi;
samo što je bitno, tek u jednoj slici –
Ti kao postojanje vrviš u meni,
a katkad si tako sigurna i večna
kao u kamenu skamenjena školjka.
Na noćnom nebu od meseca šarani oblaci
među šumovima neuhvatljive snove love. –
I još uvek ne znam ti ispričati
šta meni znači, kad tokom rada
na sebi tvoj zaštitni pogled osećam.
Ređam pa odbacujem poređenja prazna.
I sutra sve ispočetka smeram
jer toliko vredim koliko i reč
u pesmi i dotle, dotle me to grize
dok od mene tek kost i kosa ostane.
Umorna si i ja osećam, dug je bio dan, –
šta još reći? predmeti se pogledaju
i tebe hvale, zazvuči kocka šećera,
na sto sitne kapljice meda padaju
i kao zlatne kugle sjaje na stolnjaku
i prazne čaše same odzvanjaju.
Radosne su jer s tobom žive. Možda ću
stići kazati kako je kada te čekaju.
Polagano senke sna te dotiču,
odlete pa ti se do čela primiču,
još me pozdravljaš pospanim očima,
razvezeš kosu i snovi te pokriju.
Miruju duge senke tvojih trepavica
i tvoja ruka na mom jastuku, polegla grana breze,
ali i ja spavam u tebi, nisi drugi svet.
I čujem kako se menjaju tajanstvene,
tanke, mudre crte u hladu tvojih dlanova.

 



Uploaded byFehér Illés
Source of the quotationhttp://feherilles.blogspot.com

minimap