(kialszanak történetek) (Hungarian)
Ki-tudja-hányadik felvonás után lehull
a csend-függöny. Véglegesek a rések.
Kialszanak történetek, helyzetek,
hangosított sóhajok, nevetések.
És nem jönnek a szereplők meghajolni.
Mintha várakoznál még a léptekre.
Távolodik a színpad. A taps is elmarad.
Mintha a szem új látásra ébredne.
Hol a népes közönség?
Hol vannak a feldőlt székek?
Miért nem világítanak
sehol a reflektor-fények?
Mi lett az arcokkal és álarcokkal?
És az emlékek hol égnek?
Hol van a középpont? Távol vagy közel?
És merre vagy te, aki még kérdezel? | Uploaded by | Cikos Ibolja |
| Source of the quotation | https://www.helikon.ro |
|
(stories fade) (English)
After who-knows-exactly-which act
the silence-curtain falls. Cracks are final.
Stories and situations fade,
so do loud sighs and noisy laughs.
And characters don’t come to make a bow.
It seems you still wait for the steps.
The stage backs away. No applause either.
Seems like eyes wake up to see different.
Where’s that host of audience?
Where are the seats that crashed over?
Why don’t those bright spotlights
flash around anywhere?
What about faces and masks?
And where do memories shine?
Where is the centre? Here or over there?
And you who still ask questions, where?
|
