This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Karinthy Frigyes: Lelki fényűzés: Gondolat, Német sajtótörvény és egyebek

Portre of Karinthy Frigyes

Lelki fényűzés: Gondolat, Német sajtótörvény és egyebek (Hungarian)

Német sajtótörvény és egyebek

Külön gyászos tréfa, hogy az új német sajtótörvény szövege, ez a nyugtalanító - s nemcsak önzetlenül a német kartársak miatt, de a ragadós, rossz példa félelmében mindannyiunkat is aggasztó alkotmány, éppen október hatodikán, a szabadságért vértanúhalált szenvedett aradi tábornokok ünnepén jelent meg a magyar lapokban. A szövegben előfordul ugyan a szabadság szó, sőt nagyon is sűrűn szerepel, de nincs egészen úgy, ahogy forradalmi művekben szokott (holott az új német rendszer, jobb szó híján, forradalminak nevezi magát), hanem inkább úgy, ahogy fogházakban és kaszárnyákban beszélnek róla a felettes hatóságok.

*

Gyászos egybeesés, mondom, s éppen mert gyászos ünnep is: s az újságíró számára csábító alkalom volna vértanúk tetemére hívni a szabadság újdonsült gyilkosait. Meg is történt, annyi hévvel és eréllyel, amennyire a rossz gazdasági viszonyoktól elgyöngült ci-devant szellemi arisztokráciánktól tellett, s egy kitűnő bajtársamat meg kell dicsérnem a szép hasonlatért, mely szerint a német máglya ezúttal az ólombetűt olvasztotta el, hogy fülébe öntse a gúzsba kötött közvéleménynek. De indulatokon és hasonlatokon túl az egészséges emberi értelem, ahogy egyszerűen, a maga törvényei szerint, működni kezd, hogy a beledobott nyersanyagot vagy megeméssze vagy ha nem lehet, kidobja magából, produkál néhány egyszerű kérdést is (ezek a kérdések játsszák a külvilág eseményeivel szemben azt a szerepet, amit a gyomor emésztő­nedvei), s ezek a kérdések, függetlenül politikai pártállásoktól, jobbról és balról egyforma kíváncsisággal várják a feleletet.

*

A német sajtótörvény s különösen a Göbbels-féle hozzáfűzött nyilatkozat megállapítja, hogy a korlátlan sajtószabadság lehetővé tette a legveszedelmesebb téveszmék terjesztését. Ez kétségtelenül lehetséges, miután a szabadság fogalmához tartozik, hogy jó és rossz egyformán nyilatkozhassék meg keretei közt (bocsánat a paradoxonért, amivel a “szabadság” és a “keret” fogalmakat összekapcsoltam, nem véletlenül történt). A szabadságnak ugyanis éppen az ad értelmet, hogy jót és rosszat egyformán érvényesülni hagy, oly célból, hogy módot nyújtson választani a kettő között. A szabadságeszmények s a belőlük megszületett szabadságjogok annak idején abból a feltevésből indultak ki, hogy állam és polgárok, felnőtt egyének szövet­ségét (Rousseau “szerződés”-nek nevezte), nem egymást szellemi és erkölcsi kiskorúságban elmarasztaló, egymást lenéző, egymás fölött gyámkodó nevelőintézet fegyelmi rendjét fejezik ki. A szabadságnak lényegéhez tartozik az a nagyon mély, erkölcsi ösztönből táplálkozó princípium, hogy a rosszat, igenis, érvényesülni kell hagyni - a szentírás így fejezi ki ezt a princípiumot: megbotránkozásnak lennie kell. Hozzáteszi persze, hogy “jaj annak, aki meg­botránkoztat”, de ezzel csak erősíti a tételt minden ellentmondás nélkül: nyilvánvaló ugyanis, hogy a rossz példa nélkül soha nem juthatunk el a jó cselekedet felismeréséhez. A szabad állam éppen ezért soha nem tiltotta a bűnt (semmiféle törvény nincsen arra, hogy gyilkolni, lopni, csalni nem szabad), csak büntette, s a kettő között lélektani értelemben nagyon finom, nagyon mély, döntő különbség lappang.

Más itt a kérdés, igen tisztelt Göbbels barátom, s te is, megsebzett oroszlánként üvöltő képviselője a sajtószabadságnak. Hogy az az átkozott liberalizmus nem lehetett olyan nagy szerencsétlenség a világra nézve, mint ahogy nem lehet külön szerencsétlenség egyik pártnak szempontjából se a mindenkire egyformán érvényes kártyaszabály, amit épeszű játékos soha nem tett még felelőssé a kártyajárás miatt: azt abból is láthatjátok, hogy liberalizmus nélkül soha nem lett volna módotokban eszméiteket olyan energiával “propagálni” (ti így nevezitek a sajtószabadságot, mikor nektek kell), hogy most, íme, módotokban van diktálni a feltételeket. De jól vigyázzunk: ezt a kártyajárásnak köszönhetitek, s a kártyajárást mégiscsak a kártyasza­bály tette lehetővé. A szerencse nektek kedvezett, de nem gondoljátok, hogy veszedelmes dolog pénz és hatalom birtokában a szabályt is megtámadni, kedvezőbbé tenni a magatok számára; istenítéletté alakítani át a nemes és egyenlő párbajfeltételeket? Fordulhat a lap, s akkor nagyon keserves lesz ám a magatok által faragott kalodában, újra harcba szállni a kényelmesen terpeszkedő diktátor ellen. Magam is tudom, hogy jaj a legyőzöttnek ezen a harcoló világon - de ha vesztettem a ruletten, józan és családját szerető polgár létemre, inkább szó nélkül főbe lövöm magam, mint hogy szerencsepróbáló utódaim számára olyan tör­vényeket követeljek, amelyek kizárják a visszanyerés lehetőségét.

*

De ez csak afféle “játék a szavakkal”, ahogy Shaw Bernát legújabb könyvéről (Politikai bolon­dokháza Amerikában) szóló beszámolójában nevezi a Pesti Napló kitűnő tudósítója az öregúr tökéletesen világos, kristálytiszta és abszolút helyes következtetéseit. (Hát hiszen igaz, végeredményben Arkhimédész tétele is csak játék a szavakkal, nemhiába alakult ki a kádban való pancsolás közben.) Mihelyt tényleges állapotokról van szó, Göbbels úr is fején találja a szöget, amikor virágnyelven azt ajánlja a legyőzötteknek, hogy pár centiméterrel a fejük fölött keressék ezt a szöget, s akasszák fel rá magukat. Amit az újságíróról beszél, akit “szeretne látni”, hogy szerkesztője és kiadója érdeke ellen merészelne írni valamit: ezen a ponton tökéletesen igaza van. Bizony, Göbbels úr, érdekek és érdekellentétek játékszerévé vált a nemes Gondolat s az igazság keresése. De akkor legalább engedjék meg nekünk, boldogtalan elítélteknek, hogy a siralomházban azok maradjunk, akik voltunk. Teljesítsék utolsó kívánsá­gunkat, nem olyan nagy kívánság: világosan meg akarjuk fogalmazni az utókor számára, miért jutottunk ennyire.

*

Ezért:

Megmondatott, hogy nem elég keresni az igazságot, meg is kell találni. Mi pedig azt mondjuk, megtalálni se elég - olyanok is kellenek, akik felismerik, hogy megtaláltuk.

Mit ért volna Newton és Volta és Mendel megtalált igazsága egy kellőképpen előkészített művelt környezet nélkül, mely alkalmas volt rá, hogy a lángész tanítását megértse és közhírré tegye? Mit ért Krisztus tanítása Kajafás előtt, Szent Pál védőbeszéde nélkül?

*

És ezért:

Nemcsak az érdekek s érdekellentétek tették üldözni való lelki fényűzéssé a gondolatot, hanem a hozzáértők hiánya, akik olyankor se jelentkeztek, mikor a Gondolat éppen azt fedezte fel, hogy a hatalom tulajdon érdeke ellen cselekszik.

Kontárok és dilettánsok kezére kerültünk, baloldali és jobboldali gondolkodók egyformán nem hagytak dolgozni, nem adtak módot rá, hogy megkeressük az igazságot: így lettünk, lelkiismeretünk törvényszéke előtt is, jobboldali és baloldali latorrá.

Széklábat kellett faragnunk, mikor a művész gyötrelmében, hajlandók lettünk volna már akár elnyomóink számára építeni fel a kristálypalotát, csak hogy alkothassunk: elnyomorodott bennünk az igazság keresésére kapott isteni ajándék is.

*

A munkaadó nem törődik velünk. A munkafelügyelő nem ért hozzánk, össze kell dőlni a gyárnak.

 

Pesti Napló, 1933. okt. 15.

 



Uploaded byTamas Szabados
PublisherSzépirodalmi Könyvkiadó
Source of the quotationSzavak pergőtüzében
Bookpage (from–to)233-237
Publication date

minimap