This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Kemenczky Judit: Il mio genio – un’anima serafica (Géniuszom – egy angyali lélek in Italian)

Portre of Kemenczky Judit

Géniuszom – egy angyali lélek (Hungarian)

Mint lepréselt levél az éber gondolatok talajában, hever
a gonosz álom képe, mely darabokra szakadva a felszínre került.
Az egymásra rétegződő emlékek sodrásában fut tovább egy
fényes vagy rozsdás sínpáron a múlt irányába,
mert én a jövő
felé fordulok, ahol a számomra lehetséges, egyetlen dimenzió
szirmai kezdenek kibomlani a tavaszi ágon.
Mind friss, eleven, és géniuszom arcát tükrözik, aki egy angyali
lélek,
múltjában a sors kerekei már réges-rég végigrobogtak
a súlyos tragédiákon. Életének utolsó kudarca átszakította a
halál kapuját, amely dübörögve összeroppanni látszott
a hatalmas kereszt súlyától, ahogy a négy égtáj irányában
fénylő jelet hagyott, amely nekem világít,
mert éberen és álomban
mindig látom géniuszom ragyogó szemét, aki könnyedén
a magasba emelt, amikor a tomboló hullámok őrjöngő hatalma
már mindent és mindenkit elnyelni látszott, és a fenyegető
orkán szele maga előtt űzte a háztetőket, a bútorok egyenként
repültek, az ágyak és a székek, a gyümölcskosár, a hordó
a vörösborral, a bölcsőben alvó gyermek, szívében
a bombarepeszekkel, a költők és írók remekműveivel, mert
szárnyra kelt a valahai könyvtár sokezer kötete, a színes
rajzokkal és metszetekkel.
Könnyedén, mint a felhőket átvilágító
fény bíborarany legyezője – megérintve szememet és számat:
,,Láss és beszélj! Mondd el, amit látsz, nevezz meg engem!”
Amikor a föld alatti sziklák bazaltsíkjairól a jéghegyek leomoltak
és dübörögve a lángörvények sűrű, fekete oszlopba rendeződtek,
amikor a bosszú démona villámló korbáccsal ütni kezdte
a levegőben kavargó tárgyak széthasadt darabjait;
Ő szívembe
lépett, hangtalan Igéjét, a boldogság néma titkát elém tárva:
,,Ne félj, én vagyok a Béke Angyala!”
Az igazságnak sok arca van,
a bölcsesség a világ minden nyelvén beszél, de a szeretetnek csak
egyetlen hangja jut el a szív bensejébe, mely a délibábok és
fantomképek álarcait letépve elnémítja a szájnyíláson kiömlő
torz mondatfoszlányokat, amelyek folyékonyan a kirabolt
szeretetről és jóságról hazudnak,
de ezek géphangok,
gyári termékek. A hallhatatlan frekvencián egy fémhuzal sisteregve
elégett! Nem szobor, nem látomás, még csak nem is ideális tükre a
valóságnak, csak Az, aki számára a szív összes lámpái kigyúltak,
a szerteszét röpülő hangok harmonikus dallammá rendeződtek,
kioltva és elnémítva a gonosz álmok, a baljós képzetek
kísértetfényeivel támadó szidalmakat, mert ahová
a Szent Ige Királya lépett, onnan elmenekültek a viharszellemek.
Mit nevezünk tehát a titkos szívszobának?
Nincs neve!

A Béke Angyalának gyógyító keze lepecsételte és
birtokába vette.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.kortarsonline.hu

Il mio genio – un’anima serafica (Italian)

Come la foglia pressata nel vigile suolo dei pensieri,
cosi giace l’immagine perfida del sogno, che
frantumandosi raggiungse la superficie.
Corre verso il passato, sul binario lucido o arruginito,
nella corrente della stratificazione dei ricordi,
perché io son rivolta
verso il futuro, dove, sui rami primaverili si stanno
dispiegando, per me, gli unici petali possibili della
dimensione. Sono tutti freschi, vitali e rispecchiano
il viso del mio genio, un’anima serafica, nel suo
passato, le ruote del destino, dai tempi
immemorabili hanno percorso le tragedie gravi.
L’ultimo fallimento della sua vita ha squarciato
il cancello della morte, che sembrava soccombere
rumorosamente sotto il peso della croce enorme,
mentre, lasciò i segnali in direzione dei quattro
punti cardinali, che brillano per me, perché, sia da
sveglia che nel sonno,
vedo sempre gli occhi lucenti del mio genio,
colui che con leggerezza mi rialzò in alto, quando
il potere furioso delle onde scatenate, sembrava
inghiottire tutto e tutti, quando il vento
dell’uragano minaccioso spazzò davanti a sé i tetti
delle case, i mobili volavano uno ad uno, i letti e
le sedie, la fruttiera, la botte con il vino rosso,
il bimbo dormiente dentro la culla con le scheggie
delle bombe nel cuore, con i capolavori dei poeti
e dei scrittori, perché, svariate migliaia di volumi,
con disegni colorati e gli incisioni,
presero il volo dalla biblioteca una volta eistita.
Delicatamente, come il ventaglio della luce rosso –
dorata che tra le nubi traluce, toccando i miei occhi
e la mia bocca:
“Osserva e parla! Di’ quel che vedi, chiamami per
nome.”
Quando, dalla spianata di basalto delle rocce
sotterranee, son crollate le montagne di ghiaccio,
quando, i vortici delle fiamme, intronando in nere
colonne si son ricomposti, quando il demone della
vendetta con il suo scudiscio fulminante cominciò
a percuotere nell'aria i pezzi spaccati degli oggetti
turbinanti; Lui mi entrò nel cuore, svelandomi il
suo Verbo silenzioso, il segreto muto della felicità!
“ Non temere, io sono l’Angelo della Pace!
La verità ha molte facce.
La saggezza parla tutte le lingue del mondo, ma nel
cuore penetra solo l’unica voce dell’amore, che
strappa le maschere dei miraggi e degli spettri, fa
ammutolire i brandelli delle frasi informi profusi
attraverso la bocca, che mentono usualmente
sull’amore e sulla bontà usurpata.
Ma queste son voci metalliche, prodotti industriali.
Sulla frequenza inudibile, un fil di metallo bruciò
stridendo.
Non è una statua, non è visione, non è neppure
lo specchio ideale della realtà, solo la Cosa, per cui
tutte le lampade del cuore si son accese, le voci
disperse in tutte le direzioni si son ricomposte in
una melodia armoniosa, spegnendo e tacitando le
invettive, che attaccavano con i sogni malvaggi e con
le fantasmagoriche immagini infauste, perché ove
il Re del Verbo Santo ha messo il piede, di là
i fantasmi son fuggiti.
Dunque, cosa è che possiamo chiamiare la stanza,
segreta del cuore?
Non possiede un nome.

La mano guaritrice dell’Angelo della Pace l’ha sigillata,
e s’impossessata di essa.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationC. I.

minimap