Marsall László: Les profouders du silence (A csönd mélységei in French)

Szél-álma volna?
Partra dobott halak dúdolása?
Elásott sípcsontban
a nyüzsgés zsoltárai?

Már nem a fül hallja
a Bőralatti Valaki füleli

Papírlap sötétben
kiáltó vízjelek
krumplicsírában
a tenger mikro-hullámverése
falról
az alvó arcába visszaverődő lehelet

szén-láncok lágy csörrenése
szárnytoll érinti
a szív csontvázába befűzött kezet

mert nem néma az angyal
a suttogónál suttogóbb
és félelmetesebb

Serait-ce rêve-vent ?
Vague chant des poissons rejetés sur la plage ?
Psaumes de fourmillement
clans un tibia enseveli ?

Ce n'est plus l'oreille qui l'entend
c'est le Qui-sous-la-Peau á l'affût

Feuille de papier dans le noir
filigranes qui crient
clans germe de la pomme de terre
la micro-houle de la mer
la respiration
que le mur renvoie dans le visage du dormeur

le léger bruit des chaînes de carbone
plume d'aile touche
la main glissée clans le squelette du cœur

car l'ange n'est pas muet
plus chuchotant que le chuchotant
et plus effrayant