Quasimodo, Salvatore: Az Anapo (L'Anapo in Hungarian)
L'Anapo (Italian)Alle sponde odo l'acqua colomba, Anapo mio; nella memoria geme al suo cordoglio uno stormire altissimo.
Sale soavemente a riva, dopo il gioco coi numi, un corpo adolescente:
mutevole ha il volto, su una tibia al moto della luce rigonfia un grumo vegetale.
Chino ai profondi lieviti ripartisce ogni fase, ha in sé la morte in nuziale germe.
- Che hai tu fatto delle maree del sangue, Signore? - Ciclo di ritorni vano dulla sua carna, la notte e il flutto delle stelle.
Ride umano sterile sostanza.
In fresco oblio disceso nel buio d'erbe giace: l'amata è un'ombra e origlia nella sua costola.
Mansueti animali, le pupille d'aria, bevono in sogno.
|
Az Anapo (Hungarian)Hallom a parton: galambként búg a víz, ó, Anapóm; az emlékezetben a fájdalomra ez a mélyhangú jeladása válasz.
A partra lép mosolyogva, serdülő teste ragyog; az istenekkel véget ért a játék.
Arcán változnak a fények, egyik sípcsontján a hold villanására növényi izomrost domborodik ki.
Meghajolva az árnyak terhe alatt, átszenvedi újra a sarjadás minden szakaszát, magában hordja a halál nászi csiráját.
— Mit tettél a vér áradatával, Uram? — A megtérések hiábavaló körforgásával a húsban, mely olyan nyughatatlan mint az éj s a csillagok hullámverése.
Emberi hangon nevet a terméketlen anyag.
Eltelve friss feledéssel, fekszik a füvek sötét sűrűjében: kedvese: árnyék, hanyatt elnyúlva, fülel.
Türelmes állatok, levegő-pupillák isszák, álomba merülve, a fényt.
|