Quasimodo, Salvatore: Micsoda hosszú éjszaka (Che lunga notte in Hungarian)

Che lunga notte e luna rosa e verde

al tuo grido tra zagare, se batti

ad una porta come un re di Dio

pungente di rugiade: "Apri, amore, apri!"

Il vento, a corde, dagli Iblei dai coni

delle Madonie strappa inni e lamenti

su timpani di grotte antiche come

l'agave e l'occhio del brigante.

E l'Orsa

ancora non ti lascia e scrolla i sette

fuochi d'allarme accesei alle colline,

e non ti lascia il rumore dei carri

rossi di saraceni e di crociati,

forse la solitudine, anche il dialogo

con gli animali stellari,il cavallo

e il cane la rana le allucinate

chitarre di cicale nella sera.

Micsoda hosszú éjszaka – narancsvirágok közt

rózsaszín és zöld hold alatt kiáltasz,

vered az ajtót, mint Isten egyik királya,

harmattól gyöngyösen: „Nyiss ajtót, szerelmem!"

A húros szél Hybláról, Madonia kúpjairól

himnuszokat tép le, sirató dalokat,

rádobja őket barlangok üstdobjára, melyek

olyan régiek, mint az agavé és a zsiványok szeme.

A Göncöl

még nem hagy nyugton, rázza hét jelzőtűzét, miktől

kigyulladtak a dombok

és nem hagy nyugton szaracénok

s keresztesek vörös szekereinek zörgése,

talán a magány s párbeszéd még

csillagos állatokkal, a lóval,

kutyával, békával s tücskök

káprázó citerájával az éjben.