Onofri, Arturo: Virrasztás (Veglia in Hungarian)
|
Veglia (Italian)Mi parvero nere nuvole (rare nel cielo stellato basse sui monti oscuri) ale distese, enormi, di vaghi mostri alati; tanti ch'io ebbi paura, e subito brividendo, chiusi le imposte. "Dormi, anima, e sogna il sole, sogna la gioia!" io dissi. Ma mi sembrò sull'orlo di inevitabili abissi sospendersi la vita a un filo di silenzio.
O sognante natura, da cui non mi differenzio, quale concerto immane io nella notte intesi, desto fino all'aurora, salire a me dai boschi, dall'umide campagne, dall'acque, dai paesi!
|
Virrasztás (Hungarian)Fekete felhők jelentek meg (ritkásan a csillagos égben a sötét hegyekre ereszkedve) szétterjesztett, hatalmas szárnyak, határozatlan körvonalú szörnyekéi; oly rengeteg, hogy féltem, és hirtelen megborzadva bezártam az ablaktáblákat. „Aludj, lélek, és álmodd a napot, álmodd az örömet!” mondtam. De úgy tűnt, az élet megkerülhetetlen szakadékok peremén függ, egyetlen csönd-fonálon.
Ó álmodó természet, melytől nem különbözöm, milyen rettenetes művet hallgattam az éjszakában, hajnalig éberen, az erdőkből zengeni föl hozzám, a nedves vidékekről, a vizekről, mezőkről!
MA
|