Campana, Dino: La petite promenade du poète (La petite promenade du poète in Hungarian)
|
|
La petite promenade du poète (Italian)Me ne vado per le strade Strette oscure e misteriose: Vedo dietro le vetrate Affacciarsi Gemme e Rose. Dalle scale misteriose C’è chi scende brancolando: Dietro i vetri rilucenti Stan le ciane commentando.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
La stradina è solitaria: Non c’è un cane qualche stella Nella notte sopra i tetti: E la notte mi par bella. E cammino poveretto Nella notte fantasiosa, Pur mi sento nella bocca La saliva disgustosa. Via dal tanfo Via dal tanfo e per le strade E cammina e via cammina, Già le case son più rade. Trovo l’erba, mi ci stendo A conciarmi come un cane: Da lontano un ubriaco Canta amore alle persiane.
|
La petite promenade du poète (Hungarian)Uccákon át mendegélek – rejtelmes és szűk sikátor –, ablakok megől kinéznek gyöngyök, rózsák – pincegádor sötétjéből ki-kirebben egy-egy árnyék, szökve félig, világos ablak mögött benn most a nők épp kibeszélik.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Kutya se jár künn az utcán, csak pár csillag szerteszéjjel tetők fölött – már ez aztán kedvemre való egy éjjel. Tovaballagok, kilökött legény, a mély éjszakában – hanem azért fogam mögött keseredik már a nyálam. Gyerünk innen, levegőre! s hát, hogy egy kicsit kiléptem, kiérek a legelőre. Nagyot nyújtózkodom éppen, álmos kutya, fűbe fekszem – távolból egy részegesnek hangját hallom: szerelmet vall csukott zsalugátereknek.
|
