Luzi, Mario: Menekülttábor (Il campo dei profughi in Hungarian)
Il campo dei profughi (Italian)La donna sale su lenta ed ammaina cenci nell'aria infida tesi tra palo e palo. Il cane uggiola, dà corpo alle ombre.
Son segni di giornata tempestosa sul dedalo di terrapieni e fosse, sono uomini come torme in sosta o merci ferme alla dogana, accolti sotto tende o in casupole, di stanza o di passo - veduta fino a notte di migrazioni senza moto, senza pace, che il giusto eletto ad espiare ritto presso lo stipite contempla tra pioggia e pioggia, neve e neve.
Il vento porta un tonfo d'acque sorde. Che fai, che fai? ti perdi in questo arcano. L'uomo nuovo del posto esita incerto che via prendere, l'altro, pescatore d'anguille o renaiolo, passa oltre, buca deciso questa coltre d'umido scesa sul fiume tra baleni e fulmini.
|
Menekülttábor (Hungarian)A nő felkel, s rongyot terít vesződve az álnok levegőbe, karó s karó között. A kutya vinnyog, alakot ad az árnynak.
Viharos nap jelei láthatóak a sáncok s árkok labirintusában, s emberek, ahogy hordák táboroznak, vagy vesztegelnek vám előtt az áruk, sátrak alatt, viskókban, összegyűlve, egyhelyben vagy járkálva – éjbenyúló vándorlás, melynek se oka, se üdve, s mit az igaz, kit bűnhődni jelöltek, az ajtófához támaszkodva szemlél, eső meg eső, hó meg hó falán át.
A szél vízloccsanás hangját sodorja. Mitévő légy, mitévő? Mély a rejtély, az újonnan jött ember áll habozva, mily útra térjen, a másik, a bányász vagy angolnahalász, megy, s tétovázás nélkül szakítja át a nedves szemfedőt, mely a folyóra villám s dörgés közt terült.
|