Foscolo, Ugo: Firenzéhez (A Firenze in Hungarian)
|
A Firenze (Italian)E tu ne' carmi avrai perenne vita Sponda che Arno saluta in suo cammino Partendo la città che del latino Nome accogliea finor l'ombra fuggita.
Già dal tuo ponte all'onda impaurita Il papale furore e il ghibellino Mescean gran sangue, ove oggi al pellegrino Del fero vate la magion s'addita.
Per me cara, felice, inclita riva Ove sovente i piè leggiadri mosse Colei che vera al portamento Diva
In me volgeva sue luci beate, Mentr'io sentia dai crin d'oro commosse Spirar ambrosia l'aure innamorate.
|
Firenzéhez (Hungarian)Dal, mindörökké hirdesd ezt a várost, melyet az Arno köszönt mendegélve, s - latin dicsőség végső menedéke! - kétfelé osztja szép orcád, a párost.
Hullámodat, a vérest és a sárost látta a híd - mert nem volt soha béke a két Párt közt: és úgy, mint annyi éve, vándor, a Vátesz háza s lelke vár most.
Drága vagy nékem, arnóparti sétány! Mert repdesvén a lenge, égi fátyol, könnyű léptekkel itt járt ama Szép Lány,
akinek fénye lelkemet bejárta - s reámlegyez ma tündér szöghajából szerelmes, édes, szent ambróziája.
|