This website is using cookies

We use cookies to ensure that we give you the best experience on our website. If you continue without changing your settings, we'll assume that you are happy to receive all cookies on this website. 

Martini, Fausto Maria: Nagypéntek (Venerdi' Santo in Hungarian)

Portre of Martini, Fausto Maria
Portre of Rónai Mihály András

Back to the translator

Venerdi' Santo (Italian)

Nulla, credi, è più dolce per i nostri
occhi di questo giorno senza sole,
con i monti velati di viole
perché la primavera non si mostri...

Venerdì Santo! E ieri sera tu
ti rimendavi quest'abito, tutto
grigio, un abito come a mezzo lutto
per la morte del povero Gesù...

Traevi dalla tua cassa di noce
qualche grigio merletto secolare:
così vestita, accoglierà l'altare
la buona amante con le mani in croce...

Prega per me, prega per te, pel nostro amore,
per nostra cristiana tenerezza,
per la casa malata di tristezza,
e per il grigio Venerdì che muore:

Venerdì Santo, entrato in agonia,
non ha la sua campana che lo pianga...
come un mendico, cui nulla rimanga,
rassegnato si muore sulla via...

Prega, e ricorda nella tua preghiera
tutte le cose che ci lasceranno:
anche il ramo d'olivo che l'altr'anno
ci donò, per la Pasqua, Primavera.

Quante volte l'olivo benedetto
vide noi moribondi nel piacere,
e vide le nostre due anime, in nere
vesti, per noi pregare a capo al letto!

E pregavamo, come se morisse
qualcuno: un poco, sempre, morivamo:
Ma sempre sull'aurora nuova, il ramo
d'olivo i liei amanti benedisse!

Ora col nuovo tu lo cambierai:
anche devi pregare per gli specchi
velati, per i libri, per i vecchi
abiti che tu più non vestirai...

E' sera: un riso labile si perde
sulle tue labbra, mentre t'inginocchi:
io guardo, dietro la veletta, gli occhi...
due perle nere in una rete verde.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationhttp://www.letteraturaalfemminile.it

Nagypéntek (Hungarian)

Azt hiszed, nincs tán édesebb szemünknek,
mint a hegyeknek violaszín fátyla,
melyen tavasznak kapdos keze fázva?
mint ez a szürke, sugártalan ünnep?

Péntek, nagypéntek! Nagycsütörtök este
szürke ruhádat hát kikészítetted
félgyászba illik magad öltöztetned,
mert Jézusunknak megtöretett teste.

Diófaládádból hozzá ma reggel
még szürke csipkét is előkotortál:
jámbor szerelmem, így járulsz az oltár
elé, imára kulcsolt két kezeddel.

Imádkozz értem, szerelmünkért, érted,
hogy ki ne fogyjunk ketten a keresztény
gyengédségből, s hogy házunk bús ereszén
elcseppenjen Nagypéntek könnye; kérjed,

múljon ki könnyen e Nagypéntek-este,
egyebe úgy sincs, csak lélekharangja,
múljon ki könnyen, elmúlt már a napja,
öreg koldusként, az útfélre esve.

Imádkozz és foglalj imádba szépen
mindent, mi elhágy - és ki ne felejtsed
az olajágat, imádból ki ne ejtsed
tavasz hozta, tavaly húsvétra éppen.

Szép olajág! alélva hány gyönyörbe'
látott kettőnket! míg ágyunk fejében
lelkeink álltak, talpig feketében,
érettünk közben váltig könyörögve.

Mint haldoklókét, forrón könyörögtek
(mert vonaglottunk, mint haldoklók, igen) -
de mihelyt virradt, az olajág hiven
áldotta már a boldog szeretőket!

Új olajágat hozz ma - és örökké!
De most imádkozz még a fátyolos
tükrökért, régi könyvekért, molyos
ruhákért, miket nem, veszel fel többé.

Már este is van: könnyű mosoly játszik,
bár térdepelsz még, keskeny ajkadon.
Fátyolkád mögött szemed vallatom:
zöld hálóban két fekete gyöngy látszik.



Uploaded byP. T.
Source of the quotationR. M. A.

minimap