Guimarães Passos, Sebastião Cicero dos: ...De csak aztán (...Depois in Hungarian)

Para mim, pouco importa a recompensa
Dos meus carinhos, quando te procuro;
Dirão que tens um coração tão duro,
Que pedra alguma há que em rijeza o vença.

Dirão que a calculada indiferença
Com que tu me recebes, é seguro
Condão que tens, de todo o meu futuro
Trocar, sorrindo, em desventura imensa.

Dirão... Que importa a mim! Dá-me o teu leito!
Dá-me o teu corpo, fecha-me nos braços,
Une os lábios aos meus, o peito ao peito,

Que eu nem saiba qual seja de nós dois...
Mentem teus beijos? Mentem teus abraços?
Será tudo mentira... mas depois.

Mit bánom én, ha nincs jó szavad egy se
vágyódó szívem széptevő szavára;
mondják, oly zordon szíved sziklasága,
hogy nincs szikla, mely keményebb lehetne.

Mondják, számító közönyöd hidegje,
mellyel fogadsz, igézet bizonyára,
s szerencsétlen-hatalmas bajra váltja
egész jövőmet varázsod nevetve.

Mondják... Mit bánom én! Ágyadba engedj!
Add nekem tested, két karodba kapván,
ajkad ajkamra nyomd, mellemre melled,

hogy ne tudjam: én vagyok ez? te vagy tán?...
Hazudsz, ha csókolsz? Hazudsz, ha ölelgetsz?
Legyen minden hazugság... de csak aztán.