Bendová, Krista: Oly egyedül (Tak sama in Hungarian)

Tak sama sama som a plyniem stromoradím
môj úsmev to si ty Môj vzlyk je tvoje chvenie
V pohybe vlastných rúk zriem tvoje roztúženie
a moja podoba je odraz tvojich hladín

Snáď hlúpa márnivosť z nehybnej hĺbky smútku
ma núti bielu tvár naladiť do grimasy
a smutne bláboliť: čo robíš teraz asi
či tiež si spomínaš či nevrátiš sa vskutku

Však potom s údivom nadvihnúc krivky vrások
sa v jednej minúte na pustú skalu mením
a tuším odrazu v tom zmalátnenom snení
úbohú bezhlavosť nedokončených lások

Oly egyedül egyedül vagyok és fasorral áradok
te vagy mosolyom reszketésed az Én könnyem
Kezem mozgásában szenvedélyed látom
felületeid tükröződése alkotja képmásom

Tán bánat merev mélyéből fakadó buta hiúság
hajszolja hangolt fintorom fakó arcomra
és szomorú dadogásra: mit csinálhatsz most
tán azon tűnődsz, hogy tényleg visszatérsz

Mert akkor ráncaim görbéit ámultan fellibbentve
röpke perc alatt puszta sziklává változom
és e zsibbadt álomban csonka szerelmek
siralmas fejetlenségét sejtem meg hirtelen