Narodeniny (Slovak)
Človek sa nikdy docela nenarodí, nenarodí sa docela. Ja dvadsaťpäť mám rokov a cítim sa jak pacholiatko. Ešte bych ruky vystrel: Matko! lež ona dávno umrela.
Videl som more i kus života. Pocítil zlo i čo je dobrota. A dnes sa moje mladé srdce hlási: niet viacej zla? a niet viac slávy, ani lásky, ani krásy?
Ó, ľudských rokov dvadsaťpäť, to neznamená nič, keď človek nie je Herkulesom. Treba mi prudko vyletieť a krúžiť ako jastrabovi nad začareným lesom!
Alebo vystriem plachty lode: von, na široký oceán! ten dáva krídla mornárovmu duchu, potravu jeho ideám! Pirátom budem, lúpežníkom mora, s čapicou rudou, rudou košeľou, v lavici kompas, v pravici dýka holá.
Dnes ešte zobák nestvrdol mi, ťažko mi rozbiť škrupinu, lež viem: sa rodím, kopem sem a tam, chystajte kúpeľ, hostinu, na čelo vavrín!
Dvadsaťpäť rokov mojich je prvý mocný signál k behu od hraníc Zeme Ohnivej k hraniciam večitého snehu. Ak nedosiahnem zemegule os, radšej ma zhoďte z hory Taygetos. Uploaded by | Répás Norbert |
Publisher | Kalligram a Ústav slovenskej literatúry SAV, Bratislava |
Source of the quotation | Básnické dielo, Ján Smrek |
Bookpage (from–to) | 27-28 |
Publication date | 2014 |
|
Születésnap (Hungarian)
Az ember egészen sohasem születik meg, ó, nem születik meg egészen. Bár huszonöt éves vagyok már, még él a kisfiú szívemben. Kinyújtanám kezem: anyám után esengve, de jaj, meghalt szegényke régen.
Láttam a tengert, és tudom: az élet mire való. Megtudtam: mi a rossz s hogy mi a jó. S ma megszólalni hallom ifjú szívemet: nincs több rossz és gonoszság? s nincs több dicsőség, szépség, szeretet?
Ó, huszonöt emberi év, az semmit sem jelent, hogy ha nem Herkules az ember. Sebesen ki kell röpülnöm ma még, és az elvarázsolt erdő fölött kell héjaként keringnem ifjú szívemmel.
Vagy jól kifeszítem hajóvitorlám, s aztán ki a széles, nagy óceánra, a tengerész lelkének szárnyat ad, s eszméit is szárnyra bocsátja! Kalóz leszek, a tenger martalóca, vörös sapkával és vöröslő inggel, iránytű bal kezemben s egy csupasz tőr jobbomat óvja.
Ma még a csőröm nem keményedett meg, és a héjat nehéz még összetörnöm, de, hogy születőben vagyok, tudom ma, s hogy rugdalózom, azt is, készítsetek hát fürdőt, lakomát nekem a földön, s babért a homlokomra!
Az én huszonöt évem az első vad jeladás a futásra, a Tűzföldtől az örökös hó határáig, hogy fussak, szinte szállva. S ha a földgolyó tengelye nem lesz kezemben, hogyha nem érem el: akkor vessetek le inkább a Tajgetoszról engem.
Uploaded by | Répás Norbert |
Publisher | Európa Könyvkiadó (Budapest) |
Source of the quotation | Ján Smrek, Válogatott versek |
Bookpage (from–to) | 11-12 |
Publication date | 1976 |
|