Smrek, Ján: Ballada a cinikus szerelemről (Balada o cynickom milovaní in Hungarian)

„Dobrú noc, môj milý — ale počuj:
neriekols' mi ešte svojho mena...“
–- Meno moje? Načo ti to znať?
Ja som predsa Muž a ty si Žena!

 „Tys' muž, ja vraj žena... Ale počuj:
zajtra večer prídeš pre mňa zas?“
— Eh, nač robiť plány na zajtrajšok.
Ako víchor letí drahý čas!

 „Že čas beží, neviem... Ale počuj:
myslíš, že som veľmi nezhrešila?“
–- Blázonko ty. Tam sa nehrešieva,
kde nás opanúva lásky sila!

 „Ach, môj milý, som tak jaksi slabá,
zmučili ma tvoje ramená...“
— Nič to, dievča. Si len dvadsaťročná,
budeš zase ako z kremeňa!

 „Povedz, milý, ako sa to stalo,
 že som ostala tak bezmocná?“
— Jaro vládlo, duša moja, jaro
a tá zradná doba polnočná!

 „Ach, môj milý, pobozkaj ma ešte,
pohladkaj mi líce horúce!“
— Dosť tých bozkov, dievča. Pamätaj si:
bozky veľmi idú na srdce!

 „Zbohom tedy. Či ma odprevadíš?
Nezvyklá je táto hodina.“
— Ach, nemožno, dievča. Mesiac svieti,
videli by, poznali by ma!

Jó éjszakát, de halld csak, kedvesem,
ki vagy, neved tán csak megmondhatod..."
— Ki volnék? Mért is vagy kíváncsi?
Te nő vagy, én pedig férfi vagyok.

 „Te férfi vagy s én nő vagyok... De mondd:
eljössz-e értem holnap este?"
— Ne gondolj azzal, hogy holnap mi lesz,
az idő drága, s száll repesve!

 „Hogy száll az idő? Nem tudom, de nézd: én
azt hiszem, hogy vétkeztem nagyon."
— Te kis bolond, az sosem vétkezik,
kit a szerelem hatalmába von.

 „Jaj, kedvesem, olyan gyenge vagyok,
s Úgy érzem, összetört a testem."
— Húszesztendős vagy, semmiség, te lány,
vasnál erősebb leszel egyszer.

„Mondd, kedvesem, hogyan történhetett, nem
volt erőm, tehetek róla?"
— A tavasz tette, lelkem, a tavasz,
s ama csalárd éjféli óra.

„Jaj, kedvesem, még csókold meg a szám,
és simogasd meg forró arcom!”
— Volt csókból és ölelésből elég,
nehogy a szíved megszakadjon!

 „Hát isten veled. De hazakísérsz?
Későre jár, s oly furcsa, meg hát..."
— Holdfény világol. Nem tehetem én,
félek, hogy még valaki meglát!