Koyš, Pavel: Chile 1973 (Chile 1973 in Hungarian)

„... ó, Madrid práve zranený, puškou a kameňmi
si sa bránil. Bežal si
 do ulíc,
zanechávajúc stopy svojej svätej krvi,
zhromažďoval si sa a vyzýval hlasom oceánu,
í tvárou už navždy premenenou
svetlom tej krvi, tak ako pomstiace sa
pohorie...“
(P. Neruda: Madrid 1936)

Z Kordiller skízlo ráno,
vykryštalizoval pot oceánu,
zapálil sa medený svit baní,
pravda zaskvela sa v hĺbke úsvitu.

Fašizmus v ohnisku predpoludnia
cíti krv...

Keď ľud v zóne chatrčí,
v sebaprebudení ovocia, v puknutí slzy
vycítil, ako sa zrní v skale chlieb,
rozhodli sa zabiť
ľud.

Fašizmus v ohnisku predpoludnia
cíti krv
a je smädný...

Zabili Allendeho? Nie!
Matka vlasť si objíma svojho prezidenta,
v komorách jeho čistého srdca
krváca a žije.

Oceán skamenel, ale ako more
morilo sa bez nás, ľudí,
s brehmi, ktoré navždy poľudštené

patria človeku,
tak človek viac nevráti sa do mlčania rýb
a slepých chalúh.

Fašizmus v ohnisku predpoludnia
cíti krv
a je smädný po pahrebe krvi...

V tej zemi padá slnko do mora. Nie!
V Chile slnko rozbíja sa
do svedomia sveta.
Iba oni, pozerajúc na svet hlavňou smrti,
nevedia, ako blízko fabrika má k fabrike,
tma bane k zosunu svetla,
rastlina k zelenému vzduchu, vzduch
k dychu pracujúceho otroka
a dych zeme k jadru slobody.

Fašizmus v ohnisku predpoludnia
cíti krv
a je smädný po pahrebe krvi.
Fašizmus z Lidíc, Stalingradu a z Telgártu,
fašizmus — nôž nenávisti, fašizmus — krv pre krv,
príliš obyčajný fašizmus ...
Zem, z ktorej sladkosť, mliečnu nádej,
zem, z ktorej horúčosť a večnosť
prvý do dna dopil
jej pokorný milenec Pablo Neruda,
táto zem nerozdrobí sa
o nože. Zem sopka nespopolnie,
táto zem, krv vzduchu, nevykrváca.

Buď pozdravené Chile s tvojou krásnou
tvrdohlavosťou Indiánov.
Dobité usni v našich bozkoch,
Chile, triedna sestra, triedny brat,
na chvíľu usni pred svojím novým
prebudením.

Z Kordiller vzlietne ráno
preslnené spevom,
preslnené nepoddajným spevom
revolúcie.

„…puskával és kövekkel védted magad,
te frissen
sebzett Madrid. Kiszálltál a nyílt utakra,
otthagyva szent véred uszályát,
tenger-hangon hívtál, és toboroztál,
a vér fényétől mindörökre mássá
vált arcoddal, akár egy bosszúálló
hegység…”
Pablo Neruda: Madrid 1936 [Somlyó György fordítása]

A Kordillerák mögül előbukkant a reggel
s kigyújtotta az óceánt,
fölfénylett a bányák reze —
a virradat mélyén megvillant az igazság.

A délelőtt fókuszában a fasizmus
vérszagot érez…

Mialatt a nép a zónában senyvedt,
a gyümölcs önmagára ébredésében,a könnybuggyanásban
megérezte, miként magzik a sziklában a kenyér,
eldöntötték, hogy
a népet megölik.

A délelőtt fókuszában a fasizmus
vérszagot érez,
és szomjazik…

Megölték Allendét? Nem!
Az anyaföld öleli nagy fiát,
tiszta szíve kamráiban
vérzik és él.

Az óceán megkövült, de miként a tenger
morajlott nélkülünk partjai között,
míg be nem népesítettükpartjait,

szintúgy nem lesz halként néma már az ember,
sem vak,
mint a hínár.

A délelőtt fókuszában a fasizmus
vérszagot érez,
és szomjazik a vér parazsára…

Abban az országban a tengerbe nyugszik le a nap.Nem!
Chile napja belerobban
a világ lelkiismeretébe.
Csak ők, kik a halál puskacsövén át nézik a világot,
csak ők nem tudják, mily közel van gyár a gyárhoz,
bánya sötétje a fény torlódásához,
a növény a zöld levegőhöz, a levegő
a dolgozó rabszolga lélegzetéhez,
s a föld lélegzete a szabadság magvához.

A délelőtt fókuszában a fasizmus
vérszagot érez,
és szomjazik a vér parazsára…
Lidice, Sztálingrád, Telgárt fasizmusa,
a gyűlölet késének fasizmusa, a fogat fogért fasizmusa,
e túlságosan közönséges fasizmus…
Chile, melynek édességét, tejillatú reményét,
melegét és öröklétét
alázatos szerelmese, Pablo Neruda
itta ki elsőnek fenékig,
ez az ország nem hull darabokra
a kések élén. A tűzhányók országa nem lesz hamuvá,
ez az ország, a levegő vére, nem vérzik el.

Indiánjaid szép makacsságával ékes
Chile, köszöntünk.
Csókjaink közt aludj el leigázottságodban,
osztálytestvérünk, Chile,
pihenj egy kicsit, gyújts erőt
az újjáébredéshez.

A Kordillerák mögül verőfényesen
felröppen a dallal,
a forradalom makacs dalával
átitatott reggel.