Strážay, Štefan: Egy porlepte képből (Zo starého obrazu in Hungarian)

Ráno mi vošlo do spánku
zázračné dievča. Predchádzajúci sen
bol potrhaný, plný zľaknutí,
nepokojný,
a ona vošla, úplná a nahá,
silná, plavovlasá,
akoby prežiarená
zozadu
matnou lampou,
vyrovnaná a celá
láskavo telesná -
no tvár mala vážnu.
Smrť často maľovali
ako anjela.

Egy elbűvölő lány lopta be magát
reggeli álmomba. Az előző ködkép
megtépdelt, iszonyattal teli,
és nyugtalan volt,
ő pedig belépett, anyaszült meztelen,
akaratos, szőkeség,
mintha árnyoldalról átszűrődő
fátyolos lámpafényben
úszott volna,
kellemes és nyájas
örömtelin testies -
de arca tekintélyt parancsolt.
A festmény vásznán a halál
gyakran ölt angyali testet.