Bor, Matej: Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 13 (Šel je popotnik skozi atomski vek 13 in Hungarian)
|
Šel je popotnik skozi atomski vek 13 (Sloven)13
Šel je popotnik skozi atomski vek in zagledal dekle, ki je sedelo ob asfaltu. - Sedi k meni, mu je rekla, da skupaj počakava pomladi. - In kaj bova s pomladjo, če jo dočakava? - Legla bova med trobentice in marjetice in gledala v kak bel oblak, in e bo dež, bova zaprla oči, da nama bo padla na veke, trudne od čakanja. In res je prišla pomlad. Legla sta med trobentice in marjetice in gledala v bel oblak. Bil je tak, kakor so vsi oblaki že od nekoč in tudi dež je bil tak, kakor je dež že od nekoč, le da je z njim na njune veke, trudne od čakanja, prišla smrt.
|
Ment egyszer egy járókelő az atomkorban 13 (Hungarian)13
Ment egyszer egy járókelő az atomkorban és megpillantott egy leányt, aki az aszfaltozott út szélén üldögélt. - Ülj le mellém! - mondta a leány, - és együtt várhatunk a tavaszra. - És mihez fognánk tavasszal, ha ki is várnánk azt? - Kankalinok és százszorszépek közé fekszünk. Bámulunk majd a fehér felhők valamelyikére. És ha elered az eső, behunyjuk szemünket, hogy a várakozástól fáradt szempillánkra hulljon. - És valóban eljött a tavasz. Kankalinok és százszorszépek közé feküdtek és bámultak a fehér felhőre. Olyan volt, mint minden felhő ősidők óta, az eső is épp olyan volt, mint az eső ősidők óta, csakhogy ez az eső a várakozástól fáradt szempilláikra halált permetezett.
|