Mićević, Kolja: A szerelmi ágyon (Na ljubavnom ležaju in Hungarian)

Samo nasladi s usnama
     i samo nasladu levaj
da se tvoja sluz uljana
     sva upije u moj ležaj

i tu se, nikad uspravna,
     čisti klonuli titraj,
pre nego što te uspava
     moj dah, sa mnom igraj

a kada nas Pospanko
     prokaže i san ovan
pričaću tebi potanko
     naš apsolutni očaj

i shvatićeš s usana
     (al suzama ne odaj)
da su nam već uzana
     grla za sav taj očaj.

Ajkadon csak a gyönyör
     s újra a gyönyört kívánod
míg áradó nedved gyötör
     s utánad ágyamba szivárog

itt soha nem feszélyez
     bágyasztó lebegés kínja
mielőtt álmot lélegez
     ajkad, játssz velem újra

de ha a kábult álom
     cserbenhagy bennünket
apránként megsúgom
     miért vagyunk levertek

és megérted a szóból,
     (de titkold el a sírást)
kiszáradó torkunkból
     a vad kétségbeesést.

 
„Post coitum omne animal triste est” (’Közösülés után minden élőlény szomorú’) -Szent Ágoston-