Jou, David: E = mc2 (E = mc2 Magyar nyelven)

Aquesta fórmula m’agrada: és breu i contundent,
és nova i és audaç, és simple i és difícil de comprendre;
el seu càlcul és senzill -només cal multiplicar-
però ens aboca a la sorpresa,
sacseja els fonaments del que sabíem pels sentits i pel costum.
La podem interpretar com una porta entre la llum
i la matèria;
aquesta fórmula m’encén, té gust d’estrella;
en ella, el naixement d’aquesta llum que ens ve del Sol;
sé que va ser feixugament material,
hidrogen que ara és heli i roentor,
radiació que ara ens arriba i ens fa veure.
La podem considerar com un enorme eixamplament
del nostre món;
aquesta fórmula revela encara més realitat:
en ella, simetries que es trencaren
poc després de començar l’expansió de l’Univers:
matèria-antimatèria anihilant-se en pura llum
i renaixent de la llum pura fins que tot fou massa fred
i quedaren, com les restes d’un naufragi,
tot un oceà de llum i uns pocs indicis de matèria
on ara som, tan fràgilment, intel•ligència.
La podem utilitzar com una font per obtenir més energia;
aquesta fórmula és terrible, m’esglaia el seu mal ús:
la bomba, l’amenaça, la por en què ens ha fet viure
per culpa de la nostra poca traça i del nostre poc amor.
Aquesta fórmula em fascina: és un cim i toca el fons,
és un vol i un fonament,
és un do i ens desafia,
és un tast d’una bellesa indiferent i grandiosa.

Tetszik nekem ez a képlet: rövid és súlya van, új és vakmerő,
egyszerű és nehezen érthető;
kiszámítani könnyű - csupán szorzás - mégis hasra vágódunk
tőle, megingatja az alapokat, miket éreztünk, ismertünk és már megszoktunk.

A fény és az anyag közti kapunak tekinthetjük; ez a képlet
engem feltüzel, íze mint egy csillagé;
benne születik meg a fény, ami a Napból jön; tudom már,
hogy anyagian súlyos,
a hidrogén, ami most hélium és hajnalpír, sugárzás, ami
most elér és látóvá tesz minket.

A világunk óriásméretű megnagyobbodásának tarthatjuk; ez a képlet
még több realitást mutat: ott vannak benne a szimmetriák,
amik szétpattannak, mihelyt elkezdődik a Világmindenség terjeszkedése:
amint az anyag-antianyag megsemmisül
a tiszta fényben
és újjászületik a tiszta fényből, míg minden hideg tömeggé nem válik,
és mint egy hajótörés maradványai, egy fényóceán és
a most létező csöppnyi anyag-jelek, oly törékeny az értelem.

Lehet forrás, ahonnan több energiát nyerünk; ez
a képlet borzalmas; megrémít, ha rosszul használjuk fel,
a bomba, a fenyegetés, a félelem, amibe sodort minket
egy csipetnyi ügyetlenségünk, és nem elegendő szeretetünk
következtében.

Ez a képlet magával ragad: a csúcs és a forrás, a szárnyalás és az alapzat,
adomány és kihívás, egy közömbös, de nagyszerű szépség szemete.