Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Zahradníček, Jan: Theatrum mundi et Dei (Theatrum mundi et Dei (Rouška Veroničina) Magyar nyelven)

Zahradníček, Jan portréja
Márton László portréja

Vissza a fordító lapjára

Theatrum mundi et Dei (Rouška Veroničina) (Cseh)

Takoví jsme. Taková je to hra
Hlediště od jeviště
pro přízračnost světla zkornatělého víc nerozeznáš
Smích zní jak řinkot převzácných věci zbůhdarma rozbíjených
které ustavičně přinášejí odkudsi odjinud než ze světla
a slzy glycerinové stékají po falešné tváři tlusto nalíčené
jež hraje i hledí na hru svou
zatímco v koutcích úst nepravdivých
zatímco v koutcích očí v sloup obrácených
černé hemžení obstarává
bůh much

Jenomže tu a tam
ta falešná tvář se ukazuje tak smrtelně pravdivá
Jde najednou o všechno
Slzy glycerinové se řinou jako krev nejlidštější
Ústa lži vydávají strašlivá svědectví proti nám
Oči se otvírají a zavírají jak východ a západ dne posledního
po kterém nebude už nic
a do přecpaných galerií století zvědavě zevlujících
náhle hrůzou zkamenělých
zírá
Rouška Veroničina...

Takoví jsme a tak si zahráváme
s ohněm, jenž pálí, ale nespaluje
zatímco máme kdykoli možnost vyjít z tohoto pekla na závdavek
a jsme tak jiní a všechno je jiné
když sundáme z hlavy maškarádu své vážnosti
když se zujeme z obtížných střevíců své úlohy naučené
a bosí překročíme práh Království Božího kdekoli
mezi dětmi
a díváme se s nimi Bohu na prsty
jak dělá hvězdy a spoustu těch věcí každoročně opakovaných
od fialky až k bouři

Tak bosí překračujeme práh neděle, práh Domu Páně
Zpívají. A co tam venku se děje tak urputnĕ
v pitevnách, v nemocnicích a na mučení
abychom se stůj co stůj přiblížili tajemství těla
zde zvonky v rukou chlapců zvěstují prostince
Začíná se hra opravdovější, divadlo světa přestává
Proti všem hlasům země zvony měly svou pravdu a řekly ji
Žoldnéři se blíží, všechno je zde, i kdyby svíce nehořely
a varhany se nedovolávaly neviditelných zemřelých
Je to hostina, Kanaán nejspíš, ale dveře se náhle otvírají
Evangelium o zázračném nasycení dočteno, kohout kokrhá

Všichni můžeme zapřít. Všichni se rozprcháme 



Könyvoldal (tól–ig)Dílo II., Československý spisovatel, Praha, 1992

Theatrum mundi et Dei (Magyar)

Ilyenek vagyunk. Ilyen e játék
Játéktér és nézőtér
a lidérces kérgű fényben többé nem különbözik
Kacaj cseng mintha hiába összezúzott kincsek csörgenének
miket szünetlen hordanak nem e világból
és glicerin könnyek peregnek vastag sminkű hamis arcon
mely míg játszik önnön játékát figyeli
mialatt szögletében a hazug szájnak
mialatt szögletében a merev szemeknek
csődít fekete hemzsegést
a legyek ura

Csakhogy imitt-amott
e hamis arc halálosan őszintének mutatkozik
Mindenről egyszerre szól
Glicerin könnyek csorognak mint a legemberibb vér
A hazug száj szörnyű tanúságot tesz ellenünk
A szemek nyílnak és csukódnak mint kelet és nyugat ítéletnapon
amely után mi sem következik
és a korszak túlzsúfolt karzataira
szájtátva bámészkodók rémülettől megkövültek közé
mered
Veronika Kendője --

Ilyenek vagyunk és így játszadozunk
a tűzzel mely éget ám el nem éget
miközben kimehetnénk bármikor e kóstolónak szánt pokolból
és oly mások vagyunk és minden oly más
midőn komolyságunk álarcát leemeljük
midőn betanult szerepeink nehéz koturnuszából kibújunk
és mezítláb lépjük át Isten királyságának küszöbét akárhol
gyermekek között
és nézzük velük együtt Isten ujjait
ahogy a csillagokat csinálja és a tömérdek évenként visszatérő dolgot
ibolyától szélviharig

Mezítláb így lépjük át a vasárnap küszöbét az Úr Házának küszöbét
Énekelnek. És ami kint zajlik oly kegyetlenül
bonctermekben kórházakban és vallatószobákban
közelebb jutni lesz ami lesz a test titkaihoz
itt a kisfiúk kezében a csengettyűk az együgyűekről adnak hírt
Őszintébb játék veszi kezdetét, világ színháza befejeződik
A föld minden hangja ellenében zengték a harangok a maguk igazát
Közelgenek a zsoldosok minden itt van ha gyertyák nem égnének is
és az orgonaszó nem idézne láthatatlan elhunytakat
Ez az a lakoma, leginkább Kánaán, de hirtelen nyílik az ajtó
A csodálatos jóllakásról szóló Evangélium elolvasztott, kakas kukorít

Mindnyájan megtagadhatjuk. Mindnyájan szétszéledünk 



Az idézet forrásaAkhilleusz és a teknőc, Kortárs cseh és morva költők, JAK-Jelenkor, Budapest – Pécs, 1996

minimap