Celan, Paul: Nyelvrács (Sprachgitter Magyar nyelven)

Augenrund zwischen den Stäben

Flimmertier Lid

rudert nach oben,

gibt einen Blick frei.

Iris, Schwimmerin, traumlos und

Trüb:

der Himmel, herzgrau, muß nah sein.

Schräg, in der eisernen Tülle,

der blankende Span.

Am Lichtsinn

errätst du die Seele.

(Wär ich wie du. Wärst du wie ich.

Standen wir nicht

unter einem Passat?

Wir sind Fremde.)

Die Fliesen. Darauf,

dicht beieinander, die beiden

herzgrauen Lachen:

zwei

Mundvoll Schweigen.

Szemgyűrűk a rudak között.

Csillangó szemhéj

csapdos felfelé

elbocsát egy pillantást.

Írisz, úszónő, álmatlan s borús:

az ég, szívszürkén, közelebb.

A vas hüvelyben, ferdén,

füstölgő facsonk.

Fényérzékre

találod el a lelket.

(Volnék mint te. Volnál mint én.

Nem álltunk-e

ugyanegy passzátban?

Idegenek.)

Kőlapok. Rajtuk

egymást szorítva, mind a két

szívtócsa nevetés:

két

teliszáj csend.