Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Chamisso, Adelbert von: A Bering-szorosban (Aus der Beeringsstraße Magyar nyelven)

Chamisso, Adelbert von portréja

Aus der Beeringsstraße (Német)

Die Lieder, die mir unter Schmerz und Lust

Aus jugendlichem Busen sich befreit,

Nachklangen wohl, ich bin es mir bewußt,

In Derer Herzen, denen sie geweiht;

Sei still, mein Herz, und trage den Verlust,

Sie klangen, sie verhallten in der Zeit;

Mein Lieben und mein Leben sind verhallt

Mit meinen Liedern, um mich ist es kalt.

 

Das Leben hat, der Tod hat mich beraubt,

Es fallen Freunde, sterben von mir ab,

Es senkt sich tief und tiefer schon mein Haupt,

Ich setze träumend weiter meinen Stab,

Und wanke, müder, als wohl mancher glaubt,

Entgegen meinem Ziele, meinem Grab.

Es giebt des Kornes wenig, viel der Spreu:

Ich pflückte Blumen, sammelte nur Heu.

 

Das that ich sonst, das thu' ich annoch heute,

Ich pflücke Blumen und ich sammle Heu;

Botanisiren nennen das die Leute,

Und anders es zu nennen trag' ich Scheu;

So schweift das Menschenkind nach trockner Beute

Das Leben und die Welt hindurch, die Reu'

Ereilet ihn, und, wie er rückwärts schaut,

Der Abend sinkt, das Haar ist schon ergraut.

 

So, Bruder, schaudert's mich auf irrer Bahn,

Wann düstre Nebel ruh'n auf trübem Meer;

Beeis'te Felsen ruf' ich liebend an,

Die kalten Massen wiederhallen leer;

Ich bin in Sprach' und Leben ja der Mann,

Der jede Sylbe wäget falsch und schwer;

Ich kehre heim, so wie ich ausgegangen,

Ein Kind, vom greisen Alter schon umfangen.

 

Wann erst der Palme luft'ge Krone wieder

In tiefer Bläue schlankgetragen ruht,

Aus heit'rer Höh' die mächt'ge Sonne nieder

Zur wonn'gen Erde schaut in reiner Gluth,

Dann schmiegen sich durchwärmt die starren Glieder

Und minder schwer zum Herzen fließt das Blut,

Dann möchten auch die düstern Träume weichen

Und ich die Hand dir sonder Klage reichen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gedichte.eu/kl/chamisso/gedichte/aus-der-beeringsstrasse.php

A Bering-szorosban (Magyar)

A dalok, melyek búban és örömben

ifjú szívemből szálltak szabadon,

visszhangot vertek, elszakadva tőlem,

a szívben, melyhez szóltak, jól tudom;

zengő szavak, elzengtek az időben;

légy néma, lélek, ne sírj károdon! –

Szerelmem, életem, mind oda rég már,

elszállt dalommal. Fázom, és a tél vár.

 

Élet s halál egyformán megraboltak,

barátok hulltak sírba, s oly korán;

fejem már mélyre, mind mélyebbre horgad,

s csak baktatok botommal tétován

és botladozva, fáradtságom oly nagy,

amerre sírom célja vár reám.

Zsákmányom – pelyva, s oly kevés a mag.

Virágot szedtem, s csak szénám maradt.

 

Ez volt a sorsom, ez sorsom ma is még:

virágot gyűjtök, s csak szénám marad.

„Botanizálás" – mondja rá a köznép,

és másként úgy is hívják: gyáva vagy.

Így kóborol az ember egyre, kincsét

hajszolva mindig újabb ég alatt,

s társa a bánat. Vissza-visszaréved:

lehull az estem s feje csupa dér lett.

 

Így borzongok, látjátok, tört derékkal,

ha köd borong a bosszús tengeren;

panaszaimtól visszhangzik a jégfal,

s megfagy hangom a dermedt szirteken;

ha szólok is, szavam rekedt, sötét jaj;

zátonyra futott félszeg életem;

úgy térek haza, ahogy útra egykor:

gyermek, akit fojtogat az öregkor.

 

Ha újra pálmák szellős koronája

virul majd rám egy kékebb ég alatt,

s egy dúsabb földre izzón néz alá a

vidám magasból a királyi nap,

fölenged dermedt tagjaim fagyása,

s a vér szívembe fürgébben szalad: –

eloszlik akkor e kietlen álom,

s karom feléd panasztalan kitárom.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap