steinway (Német)
der schwarze flügel, den die männer über die straße hievten, war der vereiste see aus meiner kindheit, wo ich kniete, um durch die blanke fläche hinabzustarren, wo zwischen algen und kristall die hechte für einen augenblick verharrten, in ihrem dunkel hingen, jeder eine schimmernde fermate in einer bis zum knochen dringen- den urmusik, in ihrer mathe- matischen, tödlich präzisen schönheit, für die sekunde, die wächst, bis sie so groß zu sein scheint, daß man in ihr siedeln könnte, weit weg vom weg, vom stein darauf, und fast schon festgefroren mit der stirn, als der puck mich traf. Feltöltő | Benkő Márti |
Az idézet forrása | Australien, Berlin Verlag, Berlin 2010 |
|
steinway (Magyar)
a fekete zongora, melyet cipeltek át az utcán, megfeszült erővel, az a régi tó volt, a jégfedett, ahol gyerekként térdel- tem, ráhajolva mélyen tükrére, hogy átbámuljak rajta, le, ahol algák, kagylók közt a sügérek egy pillanatra úgy maradtak, átváltozva mozdulatlan árnnyá, mind egy-egy derengő fermáta valami csontokat átjá- ró ős-zenében, a maguk mérta- ni formát idéző, halálos precíz szépségében, egy másodpercre, mely nő, míg végül olyan nagynak látod, hogy meg lehetne telepedni benne; az úttól messze és a kőtől az uton vár is talán – és már-már odafagyott homlokom, mikor a hokikorong eltalált.
|