Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Geibel, Emanuel: Harcos éji dala (Volkers Nachtgesang Magyar nyelven)

Geibel, Emanuel portréja

Volkers Nachtgesang (Német)

Die lichten Sterne funkeln

Hernieder kalt und stumm;

Von Waffen klirrt's im Dunkeln,

Der Tod schleicht draußen um.

Schweb' hoch hinauf, mein Geigenklang!

Durchbrich die Nacht mit klarem Sang!

Du weißt den Spuk von dannen

Zu bannen.

 

Wohl finster ist die Stunde,

Doch hell sind Mut und Schwert;

In meines Herzens Grunde

Steht aller Freuden Herd.

O Lebenslust, wie reich du blühst!

O Heldenblut, wie kühn du glühst!

Wie gleicht der Sonn' im Scheiden

Ihr beiden.

 

Ich denke hoher Ehren,

Sturmlust'ger Jugendzeit,

Da wir mit scharfen Speeren

Hinjauchzten in den Streit.

Hei Schildgekrach im Sachsenkrieg!

Auf unsern Bannern saß der Sieg,

Als wir die ersten Narben

Erwarben.

 

Mein grünes Heimatleben,

Wie tauchst du mir empor!

Des Schwarzwalds Wipfel weben

Herüber an mein Ohr;

So säuselt's in der Rebenflur,

So braust der Rhein, darauf ich fuhr

Mit meinem Lieb zu zweien

Im Maien.

 

O Minne! wundersüße,

Du Rosenhag in Blust,

Ich grüße dich, ich grüße

Dich heut aus tiefster Brust!

Du roter Mund, gedenk' ich dein,

Es macht mich stark wie firner Wein,

Das sollen Heunenwunden

Bekunden.

 

Ihr Kön'ge, sonder Zagen

Schlaft sanft, ich halte Wacht;

Ein Glanz aus alten Tagen

Erleuchtet mir die Nacht.

Und kommt die Früh' im blut'gen Kleid:

Gott grüß' dich, grimmer Schwerterstreit!

Dann magst du, Tod, zum Reigen

Uns geigen!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://gedichte.xbib.de/Geibel

Harcos éji dala (Magyar)

Ragyognak fönt az égen

hűs, néma csillagok;

fegyver zörög az éjben:

a halál ballag ott.

Hegedűm hangja, szállj azért!

Törd tiszta hanggal át az éjt!

Hozzád gonosz kísértet

se férhet.

 

Ez óra bár homályos,

a kedv s a kard vidor;

égő öröm sugároz

szívem kamráiból.

Hogy áthatsz, élet, ősi kedv!

Hogy áradsz, vér, te hősi nedv!

Hogy égtek — nap se szebben —

ti ketten!

 

Dicsőséged idézem,

viharzó ifjuság,

midőn karunk vitézen

kopjával vítt tusát.

Ó, pajzs-törő szász-viadal!

Zászlónkon ült a diadal,

kiki sebet szerezvén

a testén.

 

Hazám, ó valahára

zöldellve tűnsz elém!

A Schwarzwald lombos árja

hogy integet felém!

A szőlők zöldje úgy susog,

a Rajna zúg, mint rég, hogy ott

utaztam én e tájon,

s a párom.

 

Ó Minna! Százszor édes!

Te feslő rózsa-ág,

a csók, a csók hévséges

keblemből hull ma rád!

Tűz-ajkak, rátok gondolok,

s erő fut át, mint ó-borok;

ők adnak irt pezsegve

sebekre.

 

Király, aludj, e bátor

szív őrködik, ne félj ;

tűnt órák sugarától

világos lesz az éj.

S a vér-hajnal ha megjelen,

légy üdvöz, ádáz küzdelem!

Táncot dalodra járunk,

halálunk!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap