Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2020-ban Leslie A. Kery!
Hírek

Hölty, Ludwig Christoph Heinrich: Végrendelet (Auftrag Magyar nyelven)

Hölty, Ludwig Christoph Heinrich portréja
Weöres Sándor portréja

Vissza a fordító lapjára

Auftrag (Német)

Ihr Freunde, hänget, wann ich gestorben bin,

die kleine Harfe hinter dem Altar auf,

wo an der Wand die Totenkränze

manches verstorbenes Mädchens schimmern.

 

Der Küster zeigt dann freundlich dem Reisenden

die kleine Harfe, rauscht mit dem roten Band,

daß an der Harfe festgeschlungen,

unter den goldenen Saiten flattert.

 

"Oft," sagt er staunend, "tönen im Abendrot

von selbst die Saiten, leise wie Bienenton;

die Kinder, hergelockt vom Kirchhof,

hörten's und sah'n, wie die Kränze bebten."



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.recmusic.org/lieder/get_text.html?TextId=8273

Végrendelet (Magyar)

Ó, drága társak, majd ha időm betelt,

vigyétek szentély mélyibe lantomat,

hol nagy falon rég-holt leányok

síri füzére dereng az árnyban.

 

Nyájas sekrestyés vár az utasra majd,

s mutatja kisded lantomat: árny ölén

pihen, s arany-húrokra omló

lenge piros szalag ékesíti.

 

És mondják: olykor, míg jön az esti csönd,

a hangszer zsong, mint távoli méhe-raj;

a gyermek-had betér a hangra,

s látja a sok koszorút remegni.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap