Klabund: Egy polgár mondja (Ein Bürger spricht Magyar nyelven)

Am Sonntag geh ich gerne ins Café.

Ich treffe viele meinesgleichen,

Die sich verträumt die neuste Anekdote reichen -

Und manche Frau im Négligé.

Sie sitzt zwar meist bei einem eleganten

Betrübten Herrn -

Ich sitz bei meinen Anverwandten

Und streichle sie von fern.

Ich streichle ihre hold entzäumten Glieder

Und fühle ihr ein wenig auf den Zahn.

Der Ober lächelt freundlich auf mich nieder.

Ein junger Künstler pumpt mich an.

Bei dem mir angetrauten Fleisch lieg ich dann nachts im Bette

Und denke an mein Portemonnaie.

Wenn ich ihm doch die fünf Mark nicht geliehen hätte!

O süsse Frau im Neglige!

Vasárnap a kávéházba megyek.

Magamfajtákat látok ottan,

kik a legújabb vicceken mulatnak szórakozottan -

s dekoltált nőszemélyeket.

Bár egy-egy finom, méla úriember

mellett ülnek ők

rokonok közt gubbasztva, szemmel

simogatom az ilyenféle nőt.

Becézem bájos, fűzőtlen alakját,

s tapogatózom, mit engedne meg.

Néz a főpincér mosolyogva, s megvág

egy ifjú  művész engemet.

Az éjt oltár előtt kapott hús mellett hálva töltöm,

s tudom, pénztárcám volt a bökkenő.

Hej, hogyha azt az öt márkát nem adtam volna kölcsön:

Ó, te dekoltált, drága nő!