Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Stadler, Ernst: Hajnal (In der Frühe Magyar nyelven)

Stadler, Ernst portréja
Orbán Ottó portréja

Vissza a fordító lapjára

In der Frühe (Német)

Die Silhouette deines Leibs steht in der Frühe

dunkel vor dem trüben Licht

Der zugehangnen Jalousien. Ich fühl, im Bette liegend,

hostiengleich mir zugewendet dein Gesicht.

Da du aus meinen Armen dich gelöst, hat dein geflüstert

»Ich muß fort« nur an die fernsten Tore

meines Traums gereicht –

Nun seh ich, wie durch Schleier, deine Hand,

wie sie mit leichtem Griff das weiße Hemd

die Brüste niederstreicht ...

Die Strümpfe ... nun den Rock ...

das Haar gerafft ... schon bist du fremd,

für Tag und Welt geschmückt ...

Ich öffne leis die Türe ... küsse dich ... du nickst,

schon fern, ein Lebewohl ... und bist entrückt.

Ich höre, schon im Bette wieder,

wie dein sachter Schritt im Treppenhaus verklingt,

Bin wieder im Geruche deines Körpers eingesperrt,

der aus den Kissen strömend

warm in meine Sinne dringt.

Morgen wird heller. Vorhang bläht sich.

Junger Wind und erste Sonne will herein.

Lärmen quillt auf ... Musik der Frühe ...

sanft in Morgenträume eingesungen schlaf ich ein.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.zeno.org/Literatur/M/Stadler,+Ernst/Gedichte

Hajnal (Magyar)

A redőny rései előtt a homályos korahajnali fény

tested árnyékát sejteti. Félálomban nyújtózva érzem,

arcodat ostyaként fordítod felém.

Kibontakozol karjaim közül, suttogásod „sietnem kell”

csak álmom legtávolibb kapujában

ér utol

Látom egy sűrű fátylon át, ingeden suhogó kecses

kezed melleden megbotol.

A harisnya... a szoknya... kész a konty... már

idegenül viseled a nappal és a világ díszeit..

Ajtót nyitok... a búcsucsók... bólintasz, halk

„isten veled"...

s magamban állok itt.

Az ágyba visszabújva hallgatom a lépcsőn elhaló

lépéseket.

Újból bebörtönöz tested szaga, a párna melegében

ébredő emlékezet.

Kigyúl a reggel. Dagad a függöny. Ifjú a szél, a nap.

Csobog a zaj... hajnali hangok... bölcsőjükben

ringatódzva alszom reggeli álmomat.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap