Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Loerke, Oskar: Pán muzsikája (Panmusik Magyar nyelven)

Loerke, Oskar portréja

Panmusik (Német)

Ein Floß schwimmt aus dem fernen Himmelsrande,
Drauf tönt es dünn und blass
Wie eine alte süße Sarabande.
Das Auge wird mir naß.
 
Es ist, wie wenn den weiten Horizonten
Die Seele übergeht,
Der Himmel auf den Ebnen, den besonnten,
Aufhorcht wie ein Prophet
 
Und eine arme Weise in die Ohren
Der höhern Himmel spricht
Das Spielen wankt, im Spielen unverloren,
Das Licht wankt durch das Licht.
 
Heut fährt der Gott der Welt auf einem Floße,
Er sitzt auf Schilf und Rohr,
Und spielt die sanfte, abendliche, große,
Und spielt die Welt sich vor.
 
Er spielt das große Licht der Welt zur Neige,
Tief aus sich her den Strom
Durch Ebnen mit der Schwermut langer Steige
Und Ewigkeitsarom.
 
Er baut die Ebenen und ihre Städte
Mit weichen Mundes Ton
Und alles Werden bis in diese späte
Verspieltsein und Verlohn:
 
Doch alles wie zu stillendem Genusse
Den Augen bloß, dem Ohr.
So fährt er selig auf dem großen Flusse
Und spielt die Welt sich vor.
 
So fährt sein Licht und ist bald bei den größern,
Orion, Schwan und Bär:
Sie alle scheinen Flöße schon mit Flößern
Der Welt ins leere Meer.
 
Bald wird die Grundharmonika verhallen,
Die Seele schläft mir ein,
Bald wird der Wind aus seiner Höhe fallen,
Die Tiefe nicht mehr sein.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.hausaufgaben-forum.net

Pán muzsikája (Magyar)

Egy tutaj úszik az égbolt legalján,
s halk dal szól szüntelen,
egy régi, andalító szaraband tán.
Könnyes lesz a szemem.
 
Mint a lélek, amely bejárja néha
a tágas szemhatárt,
prófétaképp úgy figyeli az ég ma
a napfényes lapályt,
 
s a dicsőségesebb egek fülébe
szerény dalocska szól:
hullámzik a játék, s el nem enyészve,
fényen át fény hatol.
 
Tutajon jár istene a világnak,
trónja egy kéve nád,
s muzsikája az esteli, a bágyadt,
határtalan világ.
 
Nagy fényt muzsikál, s homályt alkonyattal,
kebléből folyamot
a síkon át, méla gyalogutakkal,
s öröklét-illatot.
 
Lágy ajka rónát s városokat alkot,
hangja által való
minden lét, mint itt ez az elpazarlott,
késői s hamvadó:
 
de mindez csak a szem s fül vigaszára
szolgáló élvezet.
Száll boldogan, világot muzsikálva,
a nagy folyó felett.
 
Fénye ott jár, hol a Hattyú, a Medve
s az Orion ragyog:
világvándorokkal sivár vizekre
tartó fénytutajok.
 
Majd elhal az ősharmonika hangja,
s lelkem is haldokol,
magasából a szél lehull zuhanva,
s mélység nem lesz sehol.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://canadahun.com

minimap