Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Kaschnitz, Marie Luise: Hiroshima (Hiroshima Magyar nyelven)

Kaschnitz, Marie Luise portréja
P. T. portréja

Vissza a fordító lapjára

Hiroshima (Német)

Der den Tod auf Hiroshima warf

Ging ins Kloster, läutet dort die Glocken.

Der den Tod auf Hiroshima warf

Sprang vom Stuhl in die Schlinge, erwürgte sich.

Der den Tod auf Hiroshima warf

Fiel in Wahnsinn, wehrt Gespenster ab

Hundertausend, die ihn angehen nächtlich

Auferstandene aus Staub für ihn.

 

Nichts von alledem ist wahr.

 

Erst vor kurzem sah ich ihn

Im Garten seines Hauses vor der Stadt.

Die Hecken waren noch jung und die

Rosenbüsche zierlich.

Das wächst nicht so schnell, daß sich einer

verbergen könnte

Im Wald des Vergesssens. Gut zu sehen war

Das nackte Vorstadthaus, die junge Frau

Die neben ihm stand im Blumenkleid

Das kleine Mädchen an ihrer Hand

Der Knabe der auf seinem Rücken saß

Und über seinem Kopf die Peitsche schwang.

Sehr gut erkennbar war er selbst

Vierbeinig auf dem Grasplatz, das Gesicht

Verzerrt von Lachen, weil der Photograph

Hinter der Hecke stand, das Auge der Welt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.zum.de/Faecher

Hiroshima (Magyar)

Aki a halált Hiroshimára dobta

a kolostorba ment, ütött a harang.

Aki a halált Hiroshimára dobta

leugrott székéről s a hurok megfojtotta.

Aki a halált Hiroshimára dobta

megőrült és kísértetekkel küszködik.

Százezerekkel kik éjente jönnek hozzá

majd feltámadnak neki a porból.

 

Ebből nem minden igaz.

 

Nemrég láttam először

kertjében, háza a városon kívül.

A sövények fiatalok voltak,

és a rózsák kecsesek.

Nem nő olyan gyorsan,

hogy valakit elrejtsen

és az erdő elfelejtse. Jó volt látni

a csupasz külvárosi házon, a fiatal nő

örökké virágos ruhájában

kislányával  kezében

A fiú ül a hátán

és ostort lóbál feje fölött.

Ő maga is könnyen felismerhető

négylábú a gyepen, az arca

eltorzul a nevetéstől, mert a fotós

a sövény mögött áll, a szeme a világ.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásasaját

minimap